Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogzás zavarai
A fogzás zavarai. 41 összefüggésbe a fogzással. Ugyancsak rahitiszes gyermekeknél találtuk azon jelenségeket, (éjjeli felijedések, álmatlanság, bizonyos pszihikus izgatottság stb.), melyeket mind a fogzással hoztak összeköttetésbe s amelyeket, meg vagyunk győződve, eléggé jól magyaráz az adott esetben a a meninxek hiperémája. Természetes, hogy ma már azon idők, mikor a fogzásban levő gyermek cerebrális vagy spinális hüdéseit a fogzás rovására tudták be, végokét érték. Ugyancsak a denticiós kór ideges zavarai között említenek bántal- makat, melyek a hólyagot illetik, a milyen : a periodikusan fellépő dizuria, az enurézisek stb. Mindezeket idősebb rahitiszes gyermekeken tapasztaljuk. Oly jelenségek, melyek magyarázatára tehát ok nélkül említik és okolják az úgynevezett nehéz fogzást. A dentitio difficilis általános megbetegedést jelentő zavarai azok, melyek az emésztő szervek bántalmazottságára utalnak. A leghánytorgatot- tabbak: diszpepszia, diszpepsziás és enteritiszes székürülések, nyálhányás. A megfigyelések nem is valami bizalomgerjesztők, ha olvassuk, hogy pl. Trousseau nyálkás, Bouchut koleraszerű, Vogel véresnyákos, Bohn ellenkezőleg bő vizes, kevéssé festett ürülékről beszél. Frühwald pl. savi vegy- hatású ürülékről szól s leírja, hogy legnagyobb részben meg nem emésztett tejen kívül nyákot tartalmaz, mely vérrel kevert, de hozzá teszi, hogy: «... Doch bieten weder diese, noch die früher genannten Stühle ein solch’ charakteristisches Aussehen, welches für die sichere Annahme einer sogenannten Zahndiarrhoe sprechen würde».. . . Azon módról is igen-igen eltérők a vélemények, ahogyan mindeme gyomor- és béltünetek keletkeznek. Egyesek a reflexelmélet mellett kardoskodnak, mások a denticióval párhuzamosan haladó bélnyálkahártya evolúciót okolják, ismét mások bűnbakul a dentális szalivációt, e szali- váció hashajtó hatását. Mindezen fejetlenség tetejébe, ha az idevágó és a denticiós gyomorbéltüneteket taglaló közleményeket olvassuk, látjuk, hogy e tünetek rendszeres egésszé összeállítva sehol nincsenek, sehol e székletétek akár kémiai, akár bakteriologiás vizsgálata nincs meg. Szóval specificitása sehol megállapítva nincsen. Ellenkezőleg újabb időben, ha taglalják is a dentició tünetei között a bél- és gyomortüneteket, maguk azon szerzők, kik különben a dentició difficilis mellett kardoskodnak, kénytelenek bevallani, hogy ilyen, egyes egyedül a dentició által feltételezett és annak elmúltával szintén magától gyógyult eseteket nem volt alkalmuk tapasztalni. Hanem igenis, ha ismét csak nagy statisztikákat tekintünk, látjuk, hogy hasonló tünetek nagy számmal az első életév első felére esnek, azon időre, amikor denticióról szó sincs. E pontban is úgy tetszik tehát előttünk, hogy más és nem a dentició működik közre e jelenségek során akkor, ha azok a denticióval esnek össze.
