Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogzás zavarai
A fogzás zavarai. 39 A helyi jelenségek, az íny, a száj nyálkahártya lobosodásai csakis akkor mutatkoznak, ha e zsenge gyermekkorban oly rendkívül érzékeny szájnyálkahártyát külső, a fogzással mi összefüggésben sem lévő, erőművi hatások érik. Elterjedt babona az, hogy könnyebben fogzik a gyermek, ha az ínyét elvékonvítjuk; igy aztán a szülők, hozzátartozók a helyet, ahol véleményük szerint a fognak elő kell törnie újjal, kendőcskébe csavart fakanállal, gyökerekkel stb. dörzsölgetik. (Aetius ófa). Természetes, hogy az ilyen műveletek az ínyen lobokat okoznak, mire azután a gyermek is nyugtalan lesz, sír; a szopás, az evés fájdalmassá válik, szóval a a gyermek «.fogzik». A nyálkahártya ilyen lobosodásai esetleg elterjedtebb sztomatitiszeket (stomat. catarrhalis, aphtosa, ulcerosa) okozhatnak. A katarralis sztomatitisz legtöbbször az íny körülírt részére szorítkozik. A nyálkahártya kisebb-nagyobb terjedelemben belövelt, laza, az ínyen hurkaszerűen duzzadt; a szamóczapiros és többnyire száraz nyelv nyálkamirigyeinek kivezető csövei duzzadtak, nyálelválasztás fokozott, a nyálkahártya a legkisebb érintésre fáj. A bántalmat nehéz esetekben kisebbfokú láz kíséri. A vázolt kép aftózus alakja az, ha különösen a felső és alsó ajkon, majd az ínyen gombostűfejnyi vagy nagyobb sárgás-fehéres afták támadnak. Az afták vagy megtartják eredeti alakjukat vagy szomszédaikkal rajzalatos képekké forranak össze. A szájnyál még fokozottabb mennyiségű s a félig nyitott szájrésen folytonosan csorog. A nyálalatti mirigyek többnyire duzzadtak. A megbetegedést rendszerint lázas hőemelkedések előzik meg és kisérik. Mind oly jelenségek, melyek azt bizonyítják, hegy a bántalmat fertőzés okozza. Az ulcerózus sztomatitisz az aftózus alakhoz csatlakozhatik. Az első jelenségek álta lános katarralis sztomatitisz képében jelentkeznek, vagy tisztán csak az ínyre szorítkozó gingivitisz alakjában. Az íny élénk-vörös, duzzadt, laza, a legcsekélyebb érintésre vérzik_ Interdental papilla szintén duzzadt, teljesen kitölti a trigonum interdentálét, könnyen vérzékeny. A lehelet ilyenkor bűzös. A duzzadt ínyen kisebb-nagyobb fekélyek. Ilyen fekélyek nemcsak az íny külső oldalán, de az áthajlási redőben, a nyelv szélein, a pofák belső oldalán is találhatók. A betegség elején már fokozott a nyáladzás, az utóbb ábrázolt szakban már feltűnően bő. A szájzugból folytonosan csurgó, genynyel kevert véres nyál a külbőrön az ismeretes felmaródásos jelenségeket okozza. Az állcsonton a nyirokmirigyek már a betegség elején duzzadtak, nyomásra fájdalmasak. Az említett lobosodások kétségen kívül fertőző természetűek, de minthogy a fog előtörése közben egy pillanatra sincs laesio continui az ínyen, a fertőzésnek kaput nem az előretörő fog nyit, hanem kétségen- kívül a nyálkahártya külső erőművi hatások által származó sérülései azok, melyeken át fertőzés támad. A leírt szájlobokat erőművi hatások okozzák, amihez a fogzásnak talán csak annyi köze van, hogy a fogzás a babona egy nemének ad beavatkozásra okot. A nyálelválasztásban beálló elváltozások tisztán élettaniak. Bidder és Schmidt, Ritter von Rittershain, Korowin vizsgálatai óta tudjuk, hogy az első hetekben a szájnyálnak abszolút mennyisége igen csekély (az első két hónapon át például 1/2 óra alatt összesen 1 cm3 és csak a negyedik hónapban indul meg bővebben). Ezután gyorsan növekedik az elválasztott abszolút mennyiség és pedig tekintet nélkül a fogzásra, a fogak megjele
