Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogszú (caries dentis) - A beteg és műtő elhelyezkedése a fogak kezelésekor. A műtéti tér megvilágítása
98 A fogszú (caries dentis). A közönséges szájtükrök tükröző felülete ólom és hátlapját kártyalap borítja. Ha a tükröző felület és az üveg közé víz jut, akkor a tükör homályos lesz és használhatatlan. Sem (1900) olyan tükröket szerkesztett, melyeknek a tükröző felülete cinn és hátlapját galvános úton rézcsapadékkal vonta be. Ezek kifőzhetők. (K. betűvel vannak jelezve.) Vannak olyan tükreink, melyeket nyelükről könnyen levehetünk [Neumann, Árkövy), Lazarus tükre bajonette alakú nyélre tűzhető, a nyélen könnyen cserélhető ; ezzel különösen hátsó fogakat világíthatunk meg könnyen. Nagyon sokszor jó szolgálatot tesznek villamos szájlámpák, melyekkel bizonyos mértékig a fogakat át is világíthatjuk. A felpuhulás (szövethiány, kavitás) fellelésére való a fogkutató (szonda), finom, hegyes és elég merev műszer, melylyel ha alkalmas görbületűt választunk, áttapogathatjuk a fogak approxitnális felületeit, a rágófelületeken az árkok mélyét stb. A szemmel hozzá nem férhető helyeken a hegyes kutatóval a felpuhulást kórismézhetjük, amikor kutatónk belemélyed a felpuhult szövetbe (a szövet «fogja» a kutatót). Approximális, elrejtett szúvas gócok fellelésére néha igen jó a selyemfonál. Ha ez a fogak között áthúzva akadozik, vagy esetleg elszakad, ott nem sima a fogfelület, hanem esetleg kis szövethiány éles széle szakítja el a fonalat. Az ilyen gyanús, approximális helyeken a szúvas folyamat kórismézéséhez néha a fogakat szét kell tolnunk (szeparálnunk), amely műveletről részletesen alább lesz szó. A szúvasodás szubjektív jelenségeit a kórismézéshez alig értékesíthetjük. A külső ingerekre (erőművi, vegyi és hőhatás) fellépő érzékenység, sőt fájdalom a fogszúnak gyanújele lehet ugyan, az ilyenek előidézése (hideg vízzel való fecskendezés, mint régebben szokásban volt), esetleg lehet ugyan tájékoztató, de különösen a fogszú lokalizációjára kétes esetekben alig nyújt pontos útbaigazítást. A beteg és a műtő elhelyezkedése a fogak kezelésekor. A műtéti tér megvilágítása. Fogkezelések alkalmával, ha a felső fogsoron dolgozunk, a beteg fejét hátrahajtatjuk és vízszintes síkon helyezzük el: szájtátáskor ilyenkor a felső fogsor rágófelülete a függőlegesbe kerül és a legjobban áttekinthető. Ha az alsó fogsoron dolgozunk, akkor a beteg a fejét függőlegesen tartja: ilyenkor szájtátáskor az állkapocs vízszintesbe jut és ez a helyzet a legelőnyösebb az áttekintésre. Ezen helyzetek elérésére és a fejnek ilyen helyzetben rögzítésére műtőszékeink (melyeken a fejtámasztó, a háttámasztó külön-külön beállítható, a beteg emelhető, sülyeszthető, fektethető stb.) alkalmasak. A műtő rendesen a beteg jobb oldalán áll, (de arra alkalmas, emelhető, sülyeszthető széken ülhet is), mert általában jobb kezünk van a különböző ügyességekre begyakorolva és ily helyzetben jobb kezünk a szabadabb. Csak kivételesen megy a műtő a beteg baloldalára (pld. bal alsó fogak eltávolításakor stb.).
