Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)

Műtétek a mellkason - Műtétek a szívburkon és a szíven

316

pítása céljából végezzük. A szív lüktetése, a respiratiós mozgások, a rekesz összehúzódása fokozzák a szív mozgásokat. A szívet két ujjunkkal óvatosan rögzítjük; legcélszerűbb a szívet inspiratio alatt megfogni, mert kilégzésnél a tüdők felé besülyed (Léjars) s így megfogása nehezebb. A szív varrására vékony óelymet és kerek tűket használunk. A varrásnál arra törekedjünk, hogy elegendő izmot öltsünk át, hogy a csomózásnál a fonál át ne vágjon. Az egyes fonalakat rögtön megcsomózzuk (csomós varrat), egyelőre a fonál szárait hosszan hagyjuk, hogy ezeknél fogva a sebet a varrásra alkalmas helyzetbe hozhassuk. Az, hogy systolehan vagy diastoleben varrunk-e nem lényeges; akkor öltünk, amikor a seb kellően szemünk előtt van. A seb feltárására eszközöket (Museux stb.) nem használunk, mert a szív izomzata szakadékony és az eszközökkel megzúzott sebszélek a varrás tökéletességét veszélyeztetik. A szívvarrás után, ha aseptikus körülmények közt operáltunk, a szívburkot és a sérült mellhártyát elsődlegesen egyesítjük. Ha a szívburok nem egyesíthető (pleurafer- tőzés), úgy a szívburok legmélyebb pontját gummidrainnel meg- drainezzük.