Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a mellkason - Műtétek az emlőn
299 távolítsunk el (kiterjedt nyirokérhálózat !) az emlő felett és környékéről ; a radikális műtét ezt megkívánja és ne legyünk már a bőrmetszésnél arra tekintettel, hogy az emlő kiirtása után sikerül-e a sebszéleket egyesíteni. Általában kétféle bőrmetázéááel operálunk: 1. a m. pectoralia major tapadódénál a tuberculum májúdnál kezdjük a metázédt, a nagy mellizom áldó dzélén behatolunk a mellkasra és itt felülről-kívülről lefelé-befelé a proc. xyphoideus táján végződő ellipsis alakú metszéssel az emlőt körülmetsszük. Ezen bőrmetszés hátránya, hogy a gyógyulás folyamán rendesen egy feszes heges köteg keletkezik, mely a hónalj elülső szélén a kartól a mellkasra vonul és a kar mozgását gátolja ; 2. a KocHER-/e/í? metdzéá (410. ábra) a knlcscsonton kezdődik a sulcus deltoideo-pectoralistól befelé és keresztben halad a m. pectoralis major rostjaira, le ezen izom alsó széléig, innen 409. ábra., Iránymetszés az emlő kiirtására. a hónaljárokban a hátsó hónalji redőre kanyarodik és ennek mentén az emlő fölé és alá halad ellipsis alakban. Ezen metszés előnye, hogy a heg nem húzódik a mellkas elülső felszínéről a felkarra és a kar mozgását nem korlátozza. A Kocher-/c7c műtét menete a következő: A kulcscsonttól a hátsó hónalji redő alsó széléig a fent leírt metszési vonalban átmetsszük a bőrt, bőralatti kötőszövetet és felületes izompólyát. A nagy mellizmot a felkaron levő tapadásától két ujjnyira alávezetett elevátoron rétegesen átmetsszük, egyes vérző izomágakat befogunk. A hónaljárok hátsó tálát alkotó m. latissimus dorsi és m. teres major széleit szabaddá tesszük. Az átmetszett nagy mellizom csonkját kissé befelé húzva, szabaddá tesszük a m. pectoralis minort. azután inát tompán, kampóalakúlag görbített mutatóujjunkkal felszabadítva, alávezetett ujjunk mellett vagy elevator felett közel a proc. coracoideushoz átmetsszük. így tágan hozzá-
