Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a nyakon - A mélyebb nyaki kötőszövetlobok feltárása
275 hatók és leteljed a III. háti csigolya testéig, ahol a m. longus colli tapad. A tályogok megjelenési helye. A mélyebb nyaki kötőszöveti tályogok előfordulási helye leggyíTkrabban a fent jelzett pólyaközti résekben van. A tályogok helye szerint megkülönböztetünk 1. áubmentaliá tályogot; 2. óubinaxillariá tályogot a submaxillaris résben. A submaxillaris tályog lehet felületes vagy mélyebben a nidus submaxillarisban (angina Ludovici), vagy az állkapocsszöglet alatt. Ezen tályogok leggyakrabban az orrszárny, Mandibula M. geniohyoid Os hyoideum Fascia colli superfio, és media Spatium aponeuroticum suprasternale Sternum Fascia colli profunda (praevertebralis) Spatium praevertebrale Spatium colli medium Oesophagus Spatium mediastinale 384. abra. A nyakfasciák közötti rések. pofa, fogak és foghús fertőzése után jelennek meg; 3. az er- hüvely mentén fekvő tályog, amely a pofa, szájüreg, mandulák, halánték- és fültáj fertőzése, scarlatina, diphtheria után szokott keletkezni; 4. óupraáternaliá tályog a paizsmirigy, a szegycsont fertőző gyuladása után ; 5. áupraclaviculariá tályog ; 6. praever- tebraliá tályog, amely lehet gürnős (csigolya, mirigy) vagy akut fertőzéses eredetű. Ezen tályog a nagy erek mentén siilyedhet és a fejbiccentő izom hátsó szélén mint supraclavicularis tályog jelenhetik meg. A tályogok feltárásának technikája. A mély nyaki tályogok és phlegmonék réteges metszésből nyitandók meg. 18*
