Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a csontokon - Osteoklasis - Ostektomia - B) Részletes rész - II. Nékrotomia
131 1. törések esetén a tört végek egyesítésére; 2. álízületek esetén a tört végek egyesítésére ; 3. csontdefectusok esetén (Gluck) a defectust áthida ására ; 4. az izületrogzítés (arthrodesis) céljából (Lexer) paralyticus bokaizület megmerevítésére; 5. csontplastika esetén az implantált csontnak helyén való rögzítésére. A csapozásra szükséges eszköz: a csap, amely készülhet elefántcsontból (Bircher), fémből (Depage), emberi csontból (Lexer), fából (Steinmann), as:cm7Z?c>7(REHN), gala- lithból (Ivukula). A csapok alakja lehet kihegyezett, letompított. vagy orsóalakú. A csapok felszíne vagy teljesen egyenletes sírna, vagy át- lyukgatott, vagy a közepén haránt irányban vályúszerű barázdával ellátott. A csapot kalapács segélyével illesztjük a velőüregbe. A jól alkalmazott csap a tört végek helyes rögzítését biztosítja, amellett a csap lassú felszívódása folytán nem marad állandóan mint idegen test meg. A csapnak mindkét törtvég velőüregébe körülbelül egyenlő hosszan kell beérni s annál biztosabban tart, minél inkább kitölti a csont velőüregét. A csont- csapot legcélszerűbb az ép oldali tibia elülső felszínéről venni (Payr), a csonlcsap alkalmazásakor ügyelni kell, hogy a csonthártyát a csapozáskor le ne toljuk, mert így a csontképző cam- biumréteg elpusztulhat, A szarúcsap előnye, hogy szilárd, ellenálló, főzéssel csírtalanílható, forró állapotban modellálható és olcsó. A csapozás technikája. A csapozást úgy végezzük, hogy a csapot előbb a íelső törtvég velőüregébe helyezzük, hosszának körülbelül felére. Ha a törés frissebb, úgy a csapot könnyű a velőüregbe bekalapálni; ha azonban a velőüreget callustömeg tölti be, úgy a csapnak megfelelő üreget fúrunk a velőüregnek megfelelőleg, vagy kanállal vagy golyós fraise-sel, addig míg ép velőüreget ép osteoblastréteggel nyerünk. A felényire kiálló csapra maximalis distractio mellett a peripheriás véget reáhúzzuk. Ha a velőüreg lágy, úgy megeshelik, hogy a csap az egyik törtvégbe erősen becsúszik s a másik törtvégbe alig iut belőle, aminek az lesz a következése, hogy a csap a törtvégeket nem rögzíti jól. A csap helyes beillesztését megkönnyítjük azzal, hogy a csap közepén harántul készített vékony csatornába drótszálat fűzünk át, amelynek segélyével a csapot úgy helyezzük el a törtvégekbe, hogy a drót a törési felszínek közé kerül, ami azt mutatja, hogy a csap íelső fele a felső, alsó fele az alsó törtvégben foglal helyet. Tehát ha az összeillesztéskor a csap a felső törtvégbe csúsznék, úgy a drót segélyével az összeillesztés után a csapot addig húzzuk letelé, míg a drót a két törési felszín közé jut, amikor a csap alsó része az alsó törtvég velőüregébe illeszkedik be. Ezután a drótot eltávolítjuk. Hacsak lehetséges, a beillesztett csap felett a tört végek csonthártyáját egymással egyesítjük. 9* 191. ábra. Csapozás.
