Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a csontokon - Osteoklasis - Ostektomia - B) Részletes rész - II. Nékrotomia
123 van. A csontvelőt a kóros területen kikanalazzuk, nagyon ügyelve, hogy az epiphysis porcot, az izületi porcot át ne túrjuk, mert ekkor súlyos izületi fertőzésnek (arthritis purulenta) nyitunk kaput. A kellő kitakarítás után akut esetekben a sebet tágan nyíltan kezeljük, tamponáljuk. 2. Chronicuá eáetekben osteoperiostitis és osteomyelitis chronicanál, ha nincsenek sipolyok (osteofistula) a feltárás az előbbi fejezetben ismertetett metszésből történik. A csonthártya letolása után a csontládát felvéssük, a csontüregben ülő elhalt csontot (sequester) sequesterfogóval eltávolítjuk, lehetőleg egy darabban; ha a sequester igen nagy, úgy a sequester darabokra osztható s darabokban távolítjuk el. Ezután a csontüregét kitakarítjuk és a csont üregét ellátjuk. Az ellátás vagy tamponá- lással, vagy plombozással (MosETiG-féle jodoformplomba) történik. Ha a chronicus alaknál már sipolyok vannak jelen, úgy a behatolás irányát a sipolyok helyzete határozza meg, kivéve ha ezek összekötése fontosabb izmok, erek, idegek sérülésével járna, mely esetben a szabályos behatolási utat választjuk. Sipolyos esetben a csontüreg ellátására a tam- ponálás alkalmasabb, mint a plombozás. A csontüregek behámo- sodásának elősegítésére, minthogy a leltárt nagyobb csontüregek nehezen hámosod- nak be. különböző eljárásokat végzünk. Először is a felvésést úgy kell eszközölnünk, bogy a csontüreg oldalfala ne emelkedjék élesen ki, hanem a csontüreg lapos vályúalakú legyen, hogy a letolt lágyrészek az üregbe bele feküdhessenek (cutano- plaáticd). A tibia felső és alsó epiphysisében ülő genyedésnél az oldalfalak levésésével ügyelni kell, hogy az Ízület felé utat ne nyissunk, ezért itt Y A alakú csonthártya lágy részlebenyt készítünk, az így nyert két nyelvalakú lebenyt a csontüreg fenekére nyomjuk(Es- MARCH) s ott kis acélszögekkel rögzítjük (Neuber) (176. és 177. ábra). Egyszerűbb esetekben a sarjadzás megindulása és a genyedés megszűnése után az üreg bebámosodását 1 niERSCH-féle bőrlebenyek beültetésével gyorsíthatjuk. Dollinger módszere abban áll, hogy a csontvályú kétoldalún, annak egész hosszában széleivel párhuzamos metszést ejtünk, a bőrt híd alakjában a csatorna két oldalán felkészítjük úgy, hogy felső és alsó részén az alszár többi bőrével összefüggésben maradva ezen oldalakról történik a bőrbid táplálása. Az így mobilisált hidakat a kétoldalról a közép felé eltolva, a csont- vályúba fektetjük és a középen néhány csomós varrattal egyesítjük. A bőr hidak helyén keletkezett sebfelületeket Thiersch szerint transplantáljuk. 2—3 hét után a bőrhidak a sebüregbe begyógyulnak és a bőrhidak nyelét fent és lent a szükség szeriint 177. ábra. A csontdefectus borítása Esmarch-Neuber szerint nekrotomiánál.
