Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a csontokon - Osteoklasis - Ostektomia - B) Részletes rész - II. Nékrotomia
122 II. A nekrotomia. Az osteomyelitises eredésü csontvelőtályogok megnyitása vagy sequesterek eltávolítása céljából végzett csontfelvésést nekro- tomiának, illetve seqnestrotomiának nevezzük. A csöves csontokban ülő osteomyelitises folyamatok feltárása úgy végzendő, hogy az izmok, inak, erek és idegek megkiméltessenek; az előbbi fejezetben a csöves csontok feltárására szolgáló behatolási módszereket éppen az osteomyelitisre való tekintettel ismertettük. Az osteomyelitis miatt végzett műtéteket az adott eset súlyossága, a beteg góc terjedelme és a csont milyensége (csöves, szivacsos, lapos csont) szerint kell megválasztanunk. Csöves csontok osteomyelitise esetén ritkán végezzük (könnyű, diffus gyuladásnál) a csontmegíurást (trepanatio); rendesen úgy járunk el, hogy a csontvelőt feltárjuk és a kóros velőt kikanalazzuk. 1. Akut eáetekben a feltárásra szolgáló metszésből a csonthártyát átmetszük, a csonthártyát a felvésendő területen letoljuk és a csontot a velőig felvéssük. A vésést óvatosan rétegesen végezzük (fractura !), elébb sekély, majd mindinkább mélyebb árkot vésünk a csontban, míg a velőür kellő területen szabadon 170. ábra. A libia feltárása nekrotomia céljából.
