Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - I. szakasz. Állati tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
KOLBÁSZ, VÉRESHURKA ÉS VÉR. 75 olyan gyenge íze van, mint a paczalnak, mely az ízlelő szervet nem ingerli, azért eczettel és más fűszerekei szokták enni. A birkalábat a 14-dik században tojással, sóval, borssal, sáfránynyal és mazsolával készítették. Dr. Beaumont azt találta, bogy a disznóláb körül-belül egy óra alatt emésztetik meg; valószínű, hogy a marhaláb megemésztésére is ugyanannyi idő kívántatik meg, az inas részek kivételével, melyeket igen nehéz megrágni, és a melyek csak részben, és több óra múlva emésztetnek meg. A disznó-roulade, a disznó kocsonyás részéből, úgy mint a füleiből és pofájából készül, s különösen a 14-ik században volt szokásban. X. FEJEZET. KOLBÁSZ, VÉRESHURKA ÉS VÉR. Kétféle hurka van; nevezetesen olyan, amelyet friss, és olyan, a melyet eltartható húsból készítenek. Mind a kétféle vékony béldarabokba tétetik. Az előbbit rendesen a háznál készítik, és föképen apróra darabolt húsból, kenyérből és fűszerekből áll; mivel nedves és egészen friss, bomlás nélkül sokáig nem tartható. Értéke attól függ, hogy minő húsból és mennyiből készül. Ha jól készítik, kellemes és értékes tápszerül szolgál, azonban rósz, sőt kóros húsból is csinálhatják, a midőn kellemetlen ízét az által iparkodnak eltakarni, hogy túlságosan megborsozzák. Ennél fogva, bár összetételök megbizhatlansága példabeszédszerü, tisztán is kapható; kellemes íze van; s mivel alkalmas asztalczikk, általános használatban van. A másik fajtát a continensen készítik és tartják el későbbi használatra. Tápláló értéke nagyobb mint a friss kolbászé, mivel a készítésére használt hús igen száraz és az egész kolbász csupán csak húsból áll; általában szólva, mondhatni, három annyi hússal ér fel, mint a mennyi a friss hús súlya. Ize kelle
