Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - I. szakasz. Állati tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
76 SZILÁRD TÁPSZEREK. mes; néha fokhagymaszerű. Ez különösen olyanoknak alkalmas, akik utaznak, katonáknák és munkásoknak a mezőn, a kik húst nem főzhetnek; Angliában azonban a munkások, drágasága miatt nem használhatják. Igen vigyázni kell, nehogy ilyen módon kóros disznóhúst egyék az ember, mely aztán trichina-betegséget idéz elő. Majorka szigetén minden család egész esztendőre valót készít magának. Kizárólag disznóhúsból csinálják, mit széles bőrökbe tömnek és fűszerrel ízesítenek és 6 hónap előtt nem tartják alkalmasnak a használatra. Kenyérrel éve, valamennyi osztálynak ez képezi rendes eledelét. A poroszok az utolsó franczia háborúban készítettek bizonyos hurkákat, melyek nagy fokban táplálók és nem kellemetlen ízűek voltak. E hurkák szalonna, borsóliszt, hagyma, só és fűszerelegyből állottak. A borsóliszt valamely szabadalmazott módszer szerint készült, mi mellet nem savanyodott meg, és az eledel jó maradt. A naponkénti adag fejenként egy fél kilo volt, és evés előtt csak vízben kellett megfőzni. A véres hurkát és a vért a városban gyakrabban eszik mint falvakban, mivel ott több állatot vágnak le, és így a naponkénti használat lehetséges. Közönségesen disznóvért vesznek ehhez, melyet zabkásával, különböző fűvekkel és bizonyos mennyiségű zsírral kevernek. Az egészet egy darab disznóbélbe tömik és megfőzik; szokásban van azonban evés előtt meg is sütni és pedig vagy közvetlenül, vagy úgy, hogy elébb meleg vízbe áztatják. Ha egészen friss, leveses és kellemes íze van; miután azonban a vér gyorsan szétbomlik, már a főzés előtt meg lehet romolva, és bár frisnek látszik, főzés után elveszti kellemes ízét, és ammoniákot tartalmaz. Sokan elfogultak, sőt előítélettel vannak a vérevés iránt. Ez részben azon alapszik, hogy a zsidóknak ez az ó-testa- mentomban meg volt tiltva: «Azért hagyom az Izrael fiainak, hogy semmi állatnak vérét meg ne egyék; mert minden állatnak vére az övére; aki megeszi azt, kigyomláltatik» (Mózes
