Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - I. szakasz. Állati tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
74 SZILÁRD TÁPSZEREK. tiszta vízben lassan főzik. Ha így el van készítve, meglehetős finom és kellemes ízű eledel, melyet könnyen meg lehet rágni és emészteni. Vegyi összetétele természetesen a zsír aránya szerint változik ; azonban felvehető, hogy egyre-másra, különböző daraboknak 100 részben, a következő összetételűk van: 19. sz. Víz 68 Nitrogéntartalmú anyagok 13'2 Zsír 16'4 Só 2-4 így tehát a paczal különösen erőteljes tápszer; nem elégíti ki azonban az embert, mivel alig egy óra alatt megemész- tetik, és a gyomor több eleséget kíván. Továbbá nitrogéntartalmú alkatrésze inkább enyvből mint fehérjéből áll, és e miatt tápláló értéke csekélyebb, mint a hogy nitrogén tartalmának mennyiségétől várni lehetne. A könnyűség- és gyorsaságnál fogva, a melylyel a paczal megemésztetik, a betegek számára látszik igen alkalmas tápszernek; a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a betegek rendesen nem igen szeretik, részint talán azért, mert nincsen semmi különös íze, részint talán azért, mert e tápszer szokatlan. Inkább a szegények használják, és a közönség egy osztályában sincs általánosan elterjedve. Minden kilo belőle 170 gramm szenet és gramm nitrogént tartalmaz. Az állatok lába két fő tápláló vegyi alkatrészt tartalmaz: az olajat és a kocsonyát. Ezekből készítik a marhaláb- olajat és borjúláb-kocsonyát. Az olajnak nagyon erős íze van arra, hogy tápszerül használtassák, azért jobb belőle előre eltávolítani. Ezt úgy lehet eszközölni, hogy a lábat, jól megvagdalva, vízbe megfőzzük, a víz felületén a főzés közben meggyűlt olajat lefölözzük. A lé igy alkalmas lesz a megevésre. Ha a lé kellőleg elkészült, kocsonyát és olajat tartalmaz, melyeket el lehet egymástól választani és külön használni. A lábnak oldhatatlan alkatrészei pedig bőrt, és porczot tartalmaznak, melyek táplálók és kellemesek. Á marhalábnak azonban épen
