Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
LEVES NÖVÉNY-ANYAGOK. 181 egymástól nem igen különböznek; és megválasztásuk nem any- nyira ezen alapszik, mint inkább azon, hogy a gumók megfőzve milyen kemények, vagy mennyire lisztesek, s erre nézve is a különböző egyéni Ízlés az irányadó; azonban az izökben mutatkozó különbségek is vannak arra befolyással. Némely fajta fiatal burgonya, például az, mely az irlandi és a skótországi mocsáros vidékeken terem, lágy és vizes, míg más burgonya, mint a York-Regents-ben, Yorkshire-ben termő, lisztes. Azon fajták, melyek a piaczra hozatnak, sokkal számosabbak, mintsem itt elő lehessen számlálni; azonban megjegyezhetjük, hogy csak kevés növény van, mely jobban megjutalmazná a termelést és a reáfordított gondot, mint a burgonya. Alap-alkatrészei szükségképen igen sokat változnak, az évszak, faj, az érettség foka és a talaj szerint, úgy hogy a chemiai elemzések nagyon eltérnek egymástól; átlagos összetételök gyanánt azonban a következő százalékos arány elfogadható. 54. sz. Víz 75 Nitrogén 2-1 Keményítő 18‘8 Czukor 3'2 Zsír 0'2 Sók 0-7 Végső összetételéül az oxygénen és hydrogénen kívül a következő százalékos arány vehető fel: 55. sz. C. 11. N. 0-35 A burgonya viszonylagos értékét általában fajsúlya határozza meg. A burgonya jóságát épen úgy becsülheti meg az ember, mint egy alma vagy egy narancs jóságát; ha kézbefogva meglatolja. Mennél nehezebb valamely burgonya, tömegéhez aránylag, annál tetemesebb annak keményítő tartalma. Ha az ember néhány burgonyát erős sóoldatba bele dob és addig önt hozzá vizet, míg némely burgonya úszik, másik pedig alámerül, akkor a sóoldat fajsúlya körülbelül mntitni fogja a burgonya fajsúlyát. J. J. Pohl a fajsúlv és a keményítő aránya közt a következő viszonyt találta:
