Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Bevezetés - I. Pszichológia és pszichotechnika
BEVEZETÉS második negyedében foglalkozni kezdtek az öntudat jelenségeinek módszeres megfigyelésével és vizsgálni kezdték az öntudat és az emberi viselkedés összefüggéseinek szabályszerűségeit, a lélektan tapasztalati és kísérleti tudománnyá lett. A pszichológia a lelki élet fogalmában egyesíti az élményeket és a viselkedést. Mind a két kifejezés élet jelenséget jelöl, ez közös vonásuk. Ez a két kifejezés azonban nem meríti ki az életjelenségek osztályát és így további közös sajátságokat kell keresnünk, hogy megtaláljuk azt a közösséget, amely csak ezekre jellemző és elválasztja a viselkedést és az élményt — a lelki életet — a többi életjelenségtől mint pl. a vérkeringéstől. Az elemzés során látni fogjuk, hogy az életjelenségeket nem oszthatjuk fel két különböző alosztályra, lélektani és élettani alosztályra, hanem két különféle nézőpontból, az élettani és a lélektani nézőpontból tehetjük őket vizsgálat tárgyává. A pszichológus mint szakkutató nem foglalkozik azokkal a bölcseleti kérdésekkel, hogy vájjon a lélek valóban a testen kivül fennálló tényező-e, amely a test felbomlásával tovább folytatja létét. így a pszichológus nem döntheti el, hogy mely életjelenségek tartoznak a lélek és melyek a test hatáskörébe. Feladata az, hogy a jelenségeken magukon keresse azokat az ismérveket, melyek az életjelenségek bizonyos csoportját elkülönítik és önálló felkutatásukat szükségessé teszik. Vájjon igazolja-e a jelenségek lefolyása és összefüggése, hogy az életjelenségek egy csoportját elkülönítsük, t. i. azt a csoportját, melyet a léleknek szoktunk tulajdonítani? Miben különbözik az élmény és a viselkedés a többi életműködéstől? Ezt a különbséget a lélek külön létezésére való hivatkozás nélkül is megtaláljuk. Élményeink mindig vonatkoznak valamire, a külvilág tárgyaira vagy a magunk állapotára. Ugyancsak vonatkozás jellemzi a viselkedést is, amely mindig irányul valamire, pl. alkotásra vagy valamilyen állapot elérésére. Az irányulás, vonatkozás kapcsolatot teremt a külvilág és az egyén között. Ha egy életjelenséget abból a szempontból vizsgálunk, hogy milyen kapcsolatot teremt az élő egyén és a környezete között, akkor a lélektani 12
