Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - VI. Ösztön, érzelem, akarat
ELMÉLETI RÉSZ chológiai adatainak és problémáinak felvázolását tűztük ki célul. Összegezve az itt kifejtetteket, oda jutunk, hogy az ösztönben pillantsuk meg minden emberi magatartás eredetét. Az egyes magatartási területek elkülönülése során az ösztön fölé kiépül egy speciális magatartási forma, az értékelő magatartás, amely az összes magatartási területekre irányító hatással van. Mégpedig az ösztönközelség formáiban mint érzelmi állásfoglalás, fejlettebb fokon pedig mint erre ráépülő akarati értékelés. Az egyes fejlődési fokok — mint láttuk — az érett emberben mind megtalálhatók egymás mellett és a kialakult akaratiság az ösztönösségből meríti életképességét. Ilyenformán a magatartás ösztönös differenciálatlanságát a magatartás akarati egybekapcsolása váltja fel. Az értékelő magatartás tehát épúgy az ösztönösség és az akaratiság pólusai között feszül ki, mint a többi magatartási területek, de sajátossága abban áll, hogy mind az ösztönösséget, mind az akaratiságot tekintve, szorosabb viszonyban van a többi magatartási területekkel, mint azok egymás között. Az ösztönös magatartás minden területen érzelminek, az akarati magatartás minden területen értékelőnek mondható. Ilyenformán az érzelmi és értékelő állásfoglalás az emberi magatartásnak mintegy tengelye: minden akörül forog. 76
