Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - VI. Ösztön, érzelem, akarat
ÖSZTÖN, ÉRZELEM, AKARAT tóm, mert elrobog mellettem, legfeljebb azonban elérem azt a kocsit, amelyet az előző állomáson is bevárhattam volna. Sietésem azonban annyira célom irányába állítja törekvéseimet, hogy bizonyos fokú kényszert érzek, hogy abba az irányba haladjak. Egy másik példa gyermekkori emlék. Uccai szerencsétlenség szemtanúja voltam, melynek egy fiatalember esett áldozatul. Ez a benyomás erős hatást tett rám. Másnap a szobalány (aki az esetnél velem volt) meséli nekem, hogy találkozott a fiatalemberrel egy boltban és az említette, hogy az ijedtségen kívül baja nem történt. Én világosan tudtam, hogy ez lehetetlen, jobban láttam a részleteket, semhogy a jó hírt elhihettem volna. Mégis megnvugodtam és a jóösztönű lány elérte célját, lehangoltságom eltűnt. Ez a példa nem magyarázható azzal, hogy a gyermek a rossz benyomástól mindenáron szabadulni törekszik. Emlékszem kb. ugyanabból a korból esetekre, amikor csalódást éltem át, amiért kellemetlen esemény jóra fordult, ami ugyancsak az ösztönélethez közelálló érzelmek anlilogikus vonását mutatja. Egyik ilyen esetben úgy volt, hogy pajtásomat kicsapják az iskolából. Az esemény elszomorított és ugyanakkor nagyon felizgatott. Mikor azután az ügy elsimult, csalódást éreztem, hogy nem történt semmi rendkívüli. A rendkívülinek kalandos kívánása pedig logikailag ütközött az őszintén szeretett pajtás általam nagyon jól felfogott érdekeivel. Ide tartozik részben az az általános megfigyelés is, hogy megdöbbentő hírt sokszor kényszerű mosoly- lyal fogad az ember, noha nem kétkedik és tréfálni sincs semmi kedve. Ugyancsak antilogikus vonásokat mutatnak a pótcselekvések is. Ilyen pl. a tehetetlen dühkitörés, ami többet árt az ügynek, mint amennyit használ, vagy pl. perverz egyéneknek az a kényszere, hogy trágár szavakkal ostromolják a megkívánt lényt, noha e magatartás elüldözi azt is, aki egyébként vonzódhatott volna. A kényszercselekvéseknek ezek az antilogikus, az ösztönélet mélységeiben rejtőző esetei átvezetnek bennünket a lelki betegek mágikus világába. Ez a terület határt szab nekünk, amikor az emberismeret általános pszi75