Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - VI. Ösztön, érzelem, akarat
ELMÉLETI RÉSZ val befolyásolja az általa vezetett emberek értékeléseit, úgyhogy harcba és nélkülözésekbe követik a tőle követelt értékekért. Ha visszapillantunk az itt említett jelenségcsoportra, akkor az értékelő magatartás fejlődésrajzának következő vázlata adódik: A szervezet belső állapotai és helyzetei szükségleteket teremtenek, melyek változtatásra törnek. Ez az ösztönös történés élmények közbeszövődésével mehet végbe: közérzések, hangulatok és érzelmek szabják meg a törekvések lefolyását. Az érzületek és a vágyak konfliktusokra vezethetnek. Ilyen esetben'(ha nem támad indulat) értékelő elhatározás lép fel, mely rendszerint gondolkodást igényel és akarati cselekvéseket eredményez. Az értékelés tehát állásfoglalás, mely az ösztönös érzelmi állásfoglalásból alakul tárgyra irányuló és kitartó magatartássá. Az ösztönéletet az akarati értékeléssel szemben egy sajátságos általános jellegű vonás különbözteti meg. Míg az értékelés a megfontolást, a logikai gondolkodást veszi igénybe és ezért elhatározásokat logikai formákban tudunk közölni, addig az ösztöncselekvések antilogikusak, melyeket ellenmon- dásnélküli levezetések formájában nem tudunk kifejezni, gondolati struktúrájuk mágikus,* Néhány példával fogom ezt a jelenséget megvilágítani. Sok emberen megfigyeltem, főleg olyanokon, akik türelmetlen, ideges természetűek, hogy nem képesek egy helyben várni. Ha valakire várnak, fel-alá topognak. Sőt ahelyett, hogj7 bevárnák az illetőt, akire várnak, elmennek máshová, hogy később majd visszatérjenek. Ilyenmódon esetleg elmulasztják az illetőt, vagy mindenesetre késleltetik az óhajtott találkozást, ami teljesen antilogikus, hiszen éppen azért türelmetlenek, mert a találkozás; még nem következett be. Magamon megfigyeltem, ha nagyon sietek és nem jön autóbusz, elindulok menetirányba, a legközelebbi állomás felé, noha ezzel semmit el nem érek. Lehet, hogy a következő kocsit elmulasz* Az emberi ösztönélet egyik legalaposabb ismerője, Freud, félreismeri az ösztönéletnek ezt a sajátságát, amennyiben teljesen racionális, szillogisztikus lefolyást tulajdonít a szükségleteknek. 74
