Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - VI. Ösztön, érzelem, akarat
ÖSZTÖN, ÉRZELEM, AKARAT hogy jóllakott állapotban még kevesebb hangulatunk lesz a munka elvégzésére. Az értékelés alapján választott cselekvést akaratinak mondjuk (az értékelés vezette törekvést pedig akaratnak). Az akarat akkor is jelen van amikor nem éljük át. Pl. elhatározom, hogy többé nem iszom bort. Ez esetben akkor sem iszom, ha nem is gondolok erre az elhatározásra. Az akarat olyan erős fegyvere az ösztönnek, hogy még magát az ösztönt is képes megfékezni. Az ösztönösség és az akarat egyensúlya vagy küzdelme a jellemnek legfőbb sajátsága. (L. VII. fejezet.) Az akarati cselekvés mindig választott célra irányul és értékelésen alapszik. Az értékelés minden akarati cselekvésben megnyilvánul. Amikor pl. egy ismerősünknek azt mondjuk, hogy legnagyobb sajnálatunkra nem tehetünk eleget szíves meghívásának, akkor ez a kijelentés nem lehetetlenségre, hanem értékelésre vonatkozik. Ha pl. arra hivatkozunk, hogy fontos ülésünk van a meghívás napján, vagy hogy el kell utaznunk, akkor ezi azt jelenti, hogy az ülést, illetve utazást többre értékeljük, mint a meghívást. Szabadságunkban állna ugyanis az ülést vagy utazást lemondani, ha a meghívást annyira érté- kelnők. Rendkívül magasra értékelt találkozás kedvéért pl. fontos üzleti utat is el lehet halasztani, hiszen egyesek életüket is feláldozzák igen sokra értékelt elképzelésekért. Az ember életpályája nem más, mint rendszeres értékelés követése. A kötelességtudás, az ambíció nem más, mint bizonyos értékelési szempontok állandó előtérbe helyezése. Értékelések különös hajtóerőt jelenthetnek, ha ösztönközelségben vannak. Ilyen pl. a hatásvágy vagy a becsvágy. Az ember vitális szükségletei mellett (táplálkozás, nemiség) a szociális törekvések a magatartás legerősebb rugói. A hatalomvágy pl. állandó konfliktusokra és így akarati értékelésekre vezet, melyekben olykor az erkölcsi szempont marad alul. A hatalomratörekvést azonban nemcsak egyéni érdekek, hanem alkotóvágy is fűthetik. A vezetésre született ember ösztönös erővel tör a hatalomra, emberek tömegében kelti fel az engedelmeskedés érzületét és parancsoló akaratá73
