Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - VI. Ösztön, érzelem, akarat
ELMÉLETI RÉSZ A törekvést csak akkor éljük át, amikor nem valósul meg közvetlenül mozgásban. Ilyenkor állnak elő érzelmi helyzetek, melyekben az élmény jelzi a törekvés irányát és annak értékét (pl. biológiai vagy szociális jelentést kölcsönöz.) így alakul a törekvés vággyá. A törekvés céljának elképzelése a vágyat tovább éleszti. Vágyódhatunk az istenséggel egyesülni, vágyódhatunk bizonyos táplálékra stb. Vágyak gátoltságá- ból származik a kin, az undor, a szégyen, vágyak teljesüléséből a gyönyör, a tetszés, a meghatódás stb. Ezekben az érzelmekben kifejezésre jut az érzelmet kiváltó helyzet értékelése. A törekvéseknek akadályokba való heves ütközései indulatokat eredményeznek. Az indulatok szimbolikus és pót- cselekvésekben szoktak megnyilvánulni, pl. felingerlés esetében, a kiváltó forrás felé irányított, de egyébként céltalan dühös hadonászás alakjában. A törekvések konfliktusaiból az elképzelésben adott célok közötti választás teszi lehetővé a magatartás irányítását. Ez a választás gondolati műveleteket igényel és értékelésben áll. Ennek megértésére induljunk ki egy mindennapi példából. Munka közben éhséget érzünk és az ösztönös törekvést rövidesen vágyként éljük át, étvágyunk támad. Munkánkat azonban még nem végeztük el és ez a körülmény a munka befejezésére késztet. Ez a helyzet tehát két egymással ütköző törekvést tartalmaz: vagy elmegyünk ebédelni, vagy folytatjuk a munkát. Ebből a konfliktusból választás útján szabadulunk. Mérlegelnünk kell, hogy az egyik törekvést kielégítsük, a másikat pedig kárpótoljuk-e. Ilyenkor megfontolás alapján az egyik törekvést előnybe helyezzük, esetünkben pl. az étvágy formájában átéltet és a munkatörekvést kárpótoljuk azzal az elhatározással, hogy ebéd után folytatni fogjuk a munkát. Ebben az esetben az étvágyat többre értékeltük, mint a munka befejezésére irányuló törekvést, esetleg annak a meggondolásnak segítségével, hogy éhesen úgyis türelmetlenül dolgoznánk, ebéd után majd jobban fog menni a munka. Az étvágy kielégítését tehát többre értékeltük egy következtetés alapján. (Ez akkor is megnyugtató hatást válthat ki, ha a következtetés hamis, 1. lejjebb.) Esetünkben pl. jól tudhatjuk, 72
