Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - V. Az értelem
AZ ÉRTELEM megfigyelés. Ha barátomtól, akivel együtt szoktam kirándulni, hivatalos ügyben keli kérdeznem valamit, azt ismételten elfelejtem, még ha találkozás előtt gondoltam is a dologra. Ezzel a barátommal való együttlétem annyira más összefüggésbe tartozik, mint hivatalos elfoglaltságom, hogy a két külön összefüggés csak nehezen lép érintkezésbe egymással. Az emlékezésnek egész sereg gátlását ismerjük. Valamely újabb kapcsolat nem jut eszünkbe a fennálló régebbi miatt, például egy újabb lakcím a folyamatosabb régi miatt. Nem tudjuk megjegyezni a túlsókat, vagy a túl egyformát (kvantitatív és homogén gátlás). Nem emlékezünk az előbb kitünően megtanultra, mert közben mással foglalkoztunk (visszaható gátlás). Ezeknek a gátlásoknak leküzdésében áll az értelmi tanulás munkája. A képzelet is érzéki eredetű. Valamely adott helyzet kimenetelét előre el tudjuk képzelni, hasonló helyzetekre való visszaemlékezés és a lehetőségek mérlegelése alapján. Amikor a kisgyermek a kuglijáték egy babájának fejét csavargatja és szorongatja, hogy nyíljon fel, akkor hasonló alakú tárgyakra emlékezve elképzeli, hogy a báb feje le fog válni, A báb alaki tagozódása kiváltja az elképzelést és a babrálási mozdulatokat. Bizonyos helyzetek szinte kihívják a képzeletet. Ha magas szikla peremén állunk, legtöbben elképzeljük, hogy lezuhanunk és élénken átéljük az esés közbeni mozdulatokat. Az események lehetőségeinek ismeretében a képzelet előrelátást eredményez. A fantázia törekvéseket képes kelteni, cselekvéseket tud megszervezni. A képzelet minden szellemi alkotás alapja, akár a tudós rendszerére, a művész munkájára vagy a hadvezér csatatervére gondolunk. Újat csak a lehetőségek elképzelése és merész átcsoportosítása teremthet. Az emlékezet és a képzelet eseményeknek a jövőben való kialakítását teszi lehetővé. Az aktuális helyzetekhez való alkalmazkodás azoknak a tapasztalatok értelmében való felismerését, felfogását és a dolgok összefüggésébe való belátást teszi fel. Éppen ezt nyújtja az emlékezet és a képzelet. Az új helyzetekhez való célszerű alkalmazkodás képességét nevezzük értelmességnek (intelligencia). 57
