Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)

Elméleti rész - V. Az értelem

ELMÉLETI RÉSZ állandóan halljuk a hullámverést. Ugyanígy a kellemetlen benyomások is megtapadnak. Zakatoló, dübörgő gyártelep első meglátogatása után órákig halljuk a zajt, a formalinos hulla szaga napokig kísérti a kezdő boncolót. A primitív, érzéki elképzelés kétféle irányban fejlődik. Egyrészt mint emlékezet az átélt események visszaidézésére képes, másrészt mint képzelet átcsoportosítja a benyomásokat és egyéb élményeket, melyeknek egészen új kapcsolatait te­remti meg. Ez a két működés, az emlékezet és a képzelet veti meg az értelmi magatartás alapját. Nézzük őket egyenként. Az érzéki emlékezés különösen fejlett a gyermekeknél egészen a pubertás korig. Az egyszerű természeti népek cso­dás tájékozóképességét élénk érzéki emlékezetük teszi lehe­tővé, amely a mezők, dombok és fák váltakozásának minden mozzanatát megtartja. A felnőtt kultúremberek kpzül csak kevesen őrzik meg ezt az úgynevezett eidetikus képességet. Művészek között találunk néha ilyen látomásszerű emléke­zettel rendelkező egyéneket, például muzsikusokat, akik egyszeri hallás után egész zeneműveket játszanak le hibát­lanul. Az eidetikus emlékezés a benyomásokat úgy jeleníti meg, ahogy azok lefotytak. Ezzel szemben fejlettebb fokon az em­lékezet kormányozható, képes elszigetelni és kiragadni egyes mozzanatokat, melyek egymással kapcsolódnak. A felnőtt ember kapcsolódások révén tudja élményeit felidézni. Kap­csolódás keletkezik általában ösztönszerűen (érzelmien) rokon élmények, továbbá az alaki tagozódási! egész és részei között. Valamely ismert kép egyik alakjáról például a többi alak és ezeknek az egész képben elfoglalt helyzete idéződik fel. A kapcsolódás sokszor egészen elvont is lehet. Élményeink fel- idéződése, „eszünkbe jutása“ nemcsak kapcsolódás szerint tör­ténik, hanem attól is függ, ahogy azokra beállítódunk. Kedélyes borozgatás közben egy elhangzott szó eszünkbe juttathat egy régi adomát, amely egyáltalán nem jutna eszünkbe, ha ugyanaz a szó akkor hangzik el, miközben például életvesze­delemben forgunk. Megvilágítja ezt a tényállást a következő 56

Next

/
Thumbnails
Contents