Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - IV. Mozgás és cselekvés
ELMÉLETI RÉSZ a megmászás, átugrás, majd a tárgyak hajítása, emelése. A sportok nagy csoportja nem más, mint ezeknek a cselekvési tendenciáknak megvalósítása. A tornászásban a tagok mozgatása, az atlétikában a térben való mozgás, tárgyak emelése és hajítása, a turisztikában a megközelítés, megmászás és alapvető mozgások. Természeti nehézségek leküzdése nemcsak a turisztikában, hanem a vízisportokban is az embernek azt a törekvését valósítja meg, hogy kihívó jellegű természeti tárgyakat meghódítson. A kergetődzés, küzdelem öröme található a lapdajátékokban. De későbbi fejlődésfokok cselekvései is megtalálhatók a sportban. A II. fejezetben említettem, hogy az iskolásgyermek már előírásokat ismer el társasjátékaiban. Előírásokhoz alkalmazkodó, körülírt térre szorítkozó társas sportjátékok, melyek valamilyen célt tűznek ki, nagy népszerűségnek örvendenek, ilyen a golf, a krikett stb. A sport persze eltávolodik a természetes ösztöritörekvé- sektől, amikor nem azért az örömért űzzük, amit az ősi cselekvési tendenciák megvalósítása idéz elő, hanem munka- szerűen, bizonyos alkotások létrehozása érdekében, megfontolás és értékelés alapján sportolunk. Ha például azért sportolunk, mert tudjuk, hogy egészséges és az orvos ajánlotta, vagy azért, hogy elismerést arassunk, pénzt keressünk, akkor a sport kimeríti a munka jellegét. A sport különböző formái tehát elénk tárják a mozgásjelenségek teljes sokféleségét, melyet itt a fejlődés szempontjából rendeztünk. Reflexek és spontán mozgások mellett a legnagyobb szerepet a különböző cselekvési tendenciák játsszák a sportban, kivált a testmozgatás és a tárgyakkal való babrá- lás, a megközelítés, a küzdelem, a célkitűzés, de megtaláljuk benne a mozgáson kívül fekvő alkotást létrehozó munkát is. 52
