Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)

Elméleti rész - V. Az értelem

V. AZ ÉRTELEM.

A világban való tájékozódást, vagyis a változó helyzetekben való alkalmazkodó magatartást az teszi lehetővé, hogy az ismételten átélt helyzeteket, mint ilyeneket, felismerjük és bizonyos mozzanataikat előrelátjuk (belátás).

Felismerés és belátás az értelmi magatartás teljesítményei. A fejlődés során értelmi magatartással ott találkozunk, ahol az érzékelés és a mozgás már bizonyos fejlettséget mutatnak. Az érzéki benyomások állandóságát biztosító alaki tagozódás vagy ennek speciális esete, a fiziognómiás benyomás, a felismerés előfeltétele. Az az élmény, hogy „ezzel már találkoztam“, csak akkor lép fel, ha körülhatárolt benyomásokat közvetít az érzékelés. Belátással pedig ott találkozunk, ahol az egyén megismeri a saját cselekvéseinek hatását. A cselekvést akkor mondjuk értelmesnek, ha előrelátás vagy belátás kíséri. Amikor például a kutya a kerítésen túl megpillant egy darab csontot, feléje ugrik, csahol, izgatottan csóválja farkát, vagyis a cél irányában tannsít mozgásokat és nem végez semmi célszerűt, hogy a konfliktusból megszabaduljon, akkor a cselekvése ösztönszerü, de nem értelmes, mert a kerülőúton kínálkozó megoldást nem találja meg. A belátás szerint cselekvő élőlény viszont ilyen esetben felhagy a sikertelen mozgásokkal és kerülőúton próbálja célját elérni, például ajtót keres, melyen kijuthat. A törekvési irány elhagyásának és a cél elérése érdekében azzal esetleg ellentétes irányú mozgások végzésének előfeltétele, hogy az élőlény valamilyen formában előrelátja a „törekvésellenes“ mozgások eredményét. Értelmi megnyilatkozás nem más, mint váratlan helyzetek felismerése és az azokban tanúsított előrelátó magatartás. Megszokott helyzetekhez való alkalmazkodás szokás vagy ösztön műve is lehet.

A felismerésben és a belátásban közös mozzanat, hogy

53