Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - IV. Mozgás és cselekvés
MOZGÁS ÉS CSELEKVÉS bejegyzett szót úgysem sokszorosítják, de mint pótcselekvés kiváltotta a megnyugtató hatást. Az ú. n. kifejező mozgások a szimbolikus és pótcselekvésekkel mutatnak összefüggést. A kifejező mozgások mozgási törekvések gátoltatásából fakadnak. Erős érzelmek, mint pl. az öröm, eredetileg olyan törekvések, melyekben érzést és mozgást nem lehet megkülönböztetni. Az igazi öröm örömujjongás, ölelés, ugrándozás. Az igazi düh tépés-zúzás. A fegyelmezett kultúremberben azonban a lelkesedő öröm nem ugrándozást, hanem mosolyt, csillogó szemeket és ajknyílásí idéz elő, az örömkitárulás kifejezését. A düh megfeszült nyakban és összeszorított fogakban, az izomzat görcsében jut kifejezésre. A bánat ernyedt vonásokban, a fej lehajtásában fejezi ki a levertséget. A kifejező mozgások már a csecsemőkorban megnyilvánulnak. Néhány hónapos gyermek a barátságos arcra rámosolyog, a komor arc láttára meg elpityeredik. Alig veszi észre a gyermek a tárgyakat, már megragadja a kifejezéseket a körülötte levő világban és utánozza őket. Az utánzásról — amit egyesek a társadalmi lét alapjának mondanak — kell még egyet-mást megjegyezni. Az utánzás nem tekinthető önálló ösztöntörekvésnek, hanem cselekvési tendenciának. Az utánzás ugyanis nem egyedülálló jelenség, hanem beletartozik egy nagyobb csoportba, az ú. n. szimmetria-cselekvések közé. A kisgyermek nemcsak utánoz, hanem azt is követeli, hogy őt utánozzák. Ha pl. bottal ütö- geii a padlót és valaki mellette áll, akkor annak kezébe nyom egy botot és mutatja, hogy az is ütögessen. Ugyanígy, ha ő eszik, enni ad az állatainak is. Tárgyakkal is utánoztató mozdulatokat végez. Ha egyik babájára kalapot tesz, a másiknak is keres egyet, ha a homokba kört rajzolunk egy cölöp köré, akkor a többi cölöp köré is odaköveteli a rajzot. A gyermekben ismétlési és szimmetria-törekvés van. Ennek a szimmetria-törekvésnek egyik megnyilvánulása az utánzás. Ugyanúgy, ahogy az illesztgető babrálást megelőzi, hogy a gyermek sajátmaga mászkál a sarokba és résekbe, ugyanúgy megelőzi a tárgyakkal való szimmetria-játékot a sajátmagá4 Markai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret 49
