Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - IV. Mozgás és cselekvés
ELMÉLETI RÉSZ vei még a papírba véstem a 32-őt és csak azután töltöttem újra az irónt. Másfelől bizonyos cselekvési szakasz lezáródása a teljes befejezés tendenciáját valósíthatja meg. Sokszor megfigyeltem pl., hogy a levélíró a levél megírása után megszárítja a tollat, bedugaszolja a tintásüveget, vagy töltőtollát becsavarja és csak azután jön rá, hogy borítékot is kell címeznie. A többi magatartási területen is megállapíthatjuk a kitartásnak a tárgyak természetétől való függését. A megfigyelés, akárcsak a munka, a kérdéses tárgyi folyamat tartamától, a gondolkodás a végiggondolandó helyzettől függ elsősorban és nem a szervezeti állapottól. Ha a cselekvési és munkatendenciák, általában a mozgási törekvések akadályba ütköznek, akkor a törekvés más utat talál a levezetődésre. A spontán mozgás akadályozása pl. általános nyugtalanságra vezet, amely végül szabadulási szükségleteket és menekülési mozgásokat vált ki. A cselekvések ga- toltatása általában ingerültséget, u. n. ideges állapotot vált ki az emberben, céltalan mozgási törekvéseket (olyan élmények mint „kiugranék a bőrömből“, vagy „nekimennék a falnak“). A tárgyakkal való babrálás gátoltsága, pl. dobozt kinyitni készülő gyermek üldözése a tárgy elhajítására vagy más pótcselekvésre vezet. Az eszközhasználat akadályoztatása pl. amikor a ketrecéből bottal gyümölcsért nyúló csimpánz botja túl rövid, célra nem vezető jelképes cselekvésre vezet, esetünkben a botnak a gyümölcs felé hajítására, amiben a cél irányába ható törekvés jut kifejezésre. A megalkuvás sokszor ilyen rövidzárlat-jellegű cselekvés, mint ezt következő megfigyelésem is mutatja. Egy előadás kéziratában egyszer kihagytam egy gondolatot. A papír szélére emlékeztetőt jegyeztem oda, de lusta voltam kidolgozni. Mielőtt a megsürgetett kéziratot sokszorosítani küldtem volna, átolvastam és egyideig küzködtem, vájjon kidolgozzam-e a kérdéses bekezdést, vagy pedig kiradírozzam a feljegyzett szót. Bizonyos megnyugvással azután azt a megoldást választottam, hogy csak a feljegyzett szót hagyom ott. Ennek a cselekedetnek semmi célszerű értelme nem volt, mert a ceruzával oldalt 48
