Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - III. Az érzékelés
AZ ÉRZÉKELÉS Ez a három érzék képes az alakokat nemcsak síksze- rűen a háttérrel szemben való tagozottságukban megragadni, hanem a mélységben, testszerüen is felfogni. A szoba tárgyait tőlünk különböző távolságban látjuk, a hangokat különböző irányokból halljuk. Amikor az alaki tagozódású jelenség a tér három kitér jedésében jelentkezik, akkor testszerű észrevevésről beszélünk. Ez akkor keletkezik, amikor a benyomások síkszerű megjelenése nagyon bonyolult volna és nem követné a „legjobb alak“ elvét. Miután a tagozódás mindig a legegyszerűbb alak elvét követi, a kétszemű látás, vagy a kétfülű hallás által előidézett kettős képek és kettős hangok (melyek igen bonyolult elrendeződésűek) közös tagozódást nyernek a térben és így az adott ingerfeltételek mellett lehetséges legegyszerűbb alakot veszik fel. Az észrevevési tárgy bonyolult tagozódása a harmadik dimenzióban rendeződve egyszerű alakot nyer. — A közérzésekben csak annyiban van térbeliség, amennyiben a szervezet egy területére szorítkoznak, amelyet a nem-ingereit területektől meg tudunk különböztetni. Az ilyen testi helyezettségű benyomásoktól jutunk el — bonyolult tagozódásokra válván érzékennyé — a tárgyaknak a térben való jelentkezéséig. c) A testszerűség is az érzéki tárgyak stabilitását biztosítja. A testeket mindig valamely közegben vesszük észre, ahogy például síkalakot is csak háttérrel szemben látunk. Közeg lehet nemcsak a tér, amelyben alakokat látunk, hanem lehet például valamely állandó zaj is, amelyből szavakat tudunk kivenni, vagy a tapintás esetében egy folyadék, amelyben úszó tárgyakat tudunk megkülönböztetni. Az észrevevési tárgyak a közegben sajátságos viselkedést tanúsítanak, melyet az érzéki tárgyak változatlansági tendenciájának nevezünk. A tárgyakon végbemenő változást rendszerint nem a tárgyon, hanem a közegben vesszük észre. Nemcsak azt látjuk, hogy valamely tárgy milyen színű, hanem azt is, hogy milyen a megvilágítása. Ezért van, hogy egy lap fehér papírt árnyékban is fehérnek látunk, fekete papírt pedig vakító napsütésben is feketének, de észrevesz39
