Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - III. Az érzékelés
ELMÉLETI RÉSZ szűk, hogy a fehér lap árnjas, a fekete pedig megvilágított. Ha sikerül kikapcsolni a megvilágítás észrevevését, például egy lyukas ernyőt tartva a szemünk elé, akkor a megvilágított fekete világos-, az árnyékos fehérpapír pedig sötétszürke lesz. A megvilágítás észrevevése azonban biztosítja a színek meszemenő állandóságát, érzéki benyomásaink stabilitását. Ugyanígy a különböző távolságban lévő tárgyakat közel egyforma nagyoknak és alakúaknak látjuk, észrevesszük azonban, hogy helyzetük, távolságuk különböző és térbeli elrendeződésük felett áttekintést nyerünk. A tárgyakat tehát bizonyos állandóságban látjuk és észrevesszük, hogy megvilágításuk, térbeli helyzetük, vagyis közegük változik. így válik lehetővé, hogy a testeket a közegtől elkülönülten vehetjük észre. Állandósági tendencia csak erősen tagozott benyomásokhoz tartozik. Míg ösztönös érzések átélésekor az ember magamagát, mint minden ingerrel egészében változót éli át, addig az érzékelés fejlődése során az egyén sajátmaga mindinkább elkülönül a környezetétől és magát mint a változás közepeit állandó tényezőt éli át, a változásokat pedig a külvilág folyamatainak tulajdonítja. Ugyanígy különül el az észrevevésben az észrevett tárgy a környezetétől, a fellépő változásokat pedig nem a tárgynak, hanem valamely közegnek — tér, megvilágítás — tulajdonítjuk. Az érzékelő magatartásnak ez a teljesítménye biztosítja a stabilis szemléleti világkép kialakulását. Állandóságot biztosító, közegészrevevő érzékelésre csak legfejlettebb érzékeink, az alaki tagozódást közvetítő látás, hallás és tapintás képesek. Többi érzékünk annyira a kölcsönhatásoknak van kitéve, hogy azoknál testszerű észrevevésről nincs szó. Vagy csak a folyton változó külvilágról mint ta- gozatlan környezetről nyújtanak tudomást, például a szaglás és a hőérzék, vagy egyáltalán nem képesek külérzékelésre és csak a szervezeti állapotról értesítenek, mint például a szervi vagy közérzék. Látjuk tehát, hogy az érzékelés az érzéki benyomások állandóságának biztosítását a hasonlóság, az alakszerűség és a közeg-észrevevés formájában látja el. Csak a stabilitást 40
