Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - III. Az érzékelés
AZ ÉRZÉKELÉS lenül törekvéssel reagál, míg friss állapotban egyszerűen tudomásul vesszük, hogy valamely irányból csapózajt hallottunk. A hatás természete tehát nemcsak az ingertől, hanem az egyén tulajdonságaitól és állapotától is függ. Egyforma feltételeket véve azonban általában azt mondhatjuk, hogy mennél erősebb és kevésbbé helyhez vagy időhöz kötött egy inger, annál inkább vált ki érzést, viszont mennél tagozot- tabb a benyomás, annál inkább lesz észrevevés-jellege. 2. A fejlődésbeli összetartozást mutatja továbbá, hogy ismerünk benyomásokat, melyek az érzés és az észrevevés jellegét egyaránt magukon hordják és mint a tárgyi észrevevés előfokai mutatkoznak. Ezeket nevezzük fiziognómiás benyomásoknak. A fiziognómiás benyomásokban tárgyakat ragadunk meg, de nem a tárgyi, hanem az érző mozzanat uralkodik bennük. így pl. ha holdfényes vándorlás során váratlanul elénk tűnik egy hatalmas fehér szikla, akkor en- , nek félelemkeltő volta az első, amit megragadunk, nempedig az alakiság, a téri helyzet, a fény és árnyék. Ugyanígy a vonítás hátborzongató benyomást kelt, a patakcsörgés pedig kacagóan vidámnak tetszik. Ezek a benyomások a tárgyat a ránk tett összhatásában ragadják meg, úgy, ahogy pl. egy emberi arcot is nézni szoktunk, fiziognómiás, kifejező jellegében. Ezért beszélünk ezekben az esetekben fiziognómiás benyomásokról. Ezek a benyomások olyanok, mintha egy jelenség magatartást tanúsítana irántunk, mintha lelke volna a sziklának, a vonításnak, a pataknak. A művelt ember leginkább a zenében él át ilyen benyomásokat. Sejtelmes vagy üde akkordok, simogató vagy szilaj dallamok, esengő, töprengő tételek minden zenekedvelő előtt ismeretesek. A fiziognómiás benyomás nem a tapasztalati emlékképekkel való kapcsolódásból adódik, mint ez felületes megtekintésre látszik, hanem a jelenség határozmányai- ból, melyek az érzékeny emberben a kifejezés benyomását keltik. Erre mutat az, hogy a fiziognómiás érzékelés' nem a sok tapasztalattal rendelkező felnőtt egyéneknél, hanem az érzéki valósághoz közelálló, a világot és önmagát egységben átélő kisgyermek és a természeti népek sajátja. A 3 Markai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret 33
