Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - III. Az érzékelés
ELMÉLETI RÉSZ fiziognómiás érzékelést kiváltó jelenségek határozmányai közül példakép kiemelem a nagy kiterjedést, a hatalmas tago- zatlan ürességet, amely a fenségesnek, hatalmasnak, a tiszteletet és félelmet ébresztőnek kifejezését érzékelteti. A hegyóriás, a végtelen tenger, a hatalmas kupolák az istenközelség érzését támasztják fel az emberben. Az eddigieket úgy foglalhatjuk össze, hogy az ember fejlődése során a belső szükségletekre és a külső behatásokra először törekvésekkel, majd ezekkel szövődő érzésekkel és végül észrevevésekkel képes reagálni, miközben egyre csekélyebb erősségű ingereknek egyre gazdagabb sokfélesége iránt válik érzékennyé. Ez a fejlődés a vak ösztöntől az öntudatos érzésen keresztül a külvilág érzéki megismeréséhez vezet. Az érzések és az észrevevések működését érzékelésnek mondjuk. Megismerkedvén az érzékelés eredetével, nézzük már most, hogy milyen teljesítményekre képesíti az embert érzéki magatartása. Az érzékelés az embert kapcsolatba hozza a környezetével, lehetővé teszi a tájékozódást, a tárgyak fel- isrnerését és a saját test helyzetének, állapotainak tudomásulvételét. Az érzékelés teljesítményei a különböző érzékszervek szerkezetétől és működési módjától függenek. Egyes érzékeink útján csak a szervezet állapotairól értesülünk; ilyen a szervi- vagy közérzék, a fájdalom-, az egyensúly- és az izomérzék. A szervezet állapotain kívül a külvilágról is értesítenek a vegyi érzékek (ízlelés, szaglás és a körülvitatott páraérzék), a vibrációsérzék, továbbá a tapintás, a hallás és a látás. Ez az utóbbi három érzék a külvilág tárgyszerű megismerésére képesít. A tapintás egyrészt a nyomásnak és az érintésnek érzéseit adja és így arról értesít, hogy testünk érintkezésbe jutott valami ellenálló dologgal. Másrészt képes a testünkkel érintkező dolog tulajdonságairól is értesíteni, kivált, ha a tapintófelületet a tárgyon mozgatjuk. A hallás legfontosabb szerepe a zörejek terén van, melyeket messzemenő tagozódásban képes észrevétetni. A két34
