Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - III. Az érzékelés
III. AZ ÉRZÉKELÉS. Láttuk, hogy a magatartás minden megnyilvánulásának eredetét az ösztönéletben kell keresnünk. Az ösztönélet a szervezet sajátságaiból származó szükségletek és az ezek hajtotta törekvések összefolyó kölcsönhatása. Lásd VI. fej. A magatartás fejlődése ennek az ősi kölcsönhatásnak lassú felbomlása. A szükségletek mindinkább különálló szerephez jutnak a lelki életben és a törekvésekre nem közvetlenül, hanem közbeeső állomásokon át hatnak. A központi ideg- rendszer hierarchiájának kifejlődésével a szükségletek gátló és egybevető működések révén jutnak el a törekvések kiváltásáig. A szükségletek önállósulásából származó jelenségeket a jelen fejezetben, a törekvésekéből származókat pedig a következőben tárgyaljuk. Szükségleteket két tényezőcsoport vált ki. Egyrészt a szervezetben végbemenő élettani változások vezetnek szükségletekre, ilyen pl. az emésztés előrehaladása, ami az éhség szükségletét kelti és táplálkozási törekvésekre vezet, vagy a nemi mirigyek túlműködése, ami nemi szükségleteket kelt. Ilyen továbbá a munkával járó fáradás is, amely pihenési szükségleteket és törekvést eredményez. Másrészt a külvilág is, amely állandóan bizonyos követelményekkel lép fel, szükségletek keletkezésére ad alkalmat. A túlerős fény pl. vakí- tást és a látószervek elrejtésének törekvését eredményezi, a levegő lehűlése melegedési szükségletet teremt, ami hőtermelési vagy összehúzódási, elbúvási törekvéssel jár. A fájdalom vagy az akadályoztatás szabadulási törekvésekre vezető szükségletekkel jár. A szükségletek terén tehát kiváltódásuk szempontjából két csoportot különböztethetünk meg. Az éhség, a fáradás, a nemi szükséglet stb. a szervezet élettani hullámzásaival 30
