Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - II. Az egyéni fejlődés lélektana
letvezérelte cselekvést értjük, ösztönös gondolkodáson az egybevetést, bírálatot nélkülöző érzéki benyomásokon alapuló értelmi műveleteket, ösztönös érzékelésen a túlérzékeny ember ingadozó és erős érzelmi hullámzású érzékelését, ösztönös értékelésen az akarati megfontolás hiányát mutató állásfoglalást fogjuk érteni. Ha felidézzük a fejlődésről mondottakat, láthatjuk, hogy a túlnyomó ösztönösség az első öt életévre és a serdülő kor egy bizonyos szakaszára jellemző. Ebből az következik, hogy az ösztönösség — amit a kezdetlegesség tüneteként fogtunk fel — nem változik szigorúan egyenes arányban a korral. A kezdetlegesség ugyanis nem olyan jelenség, amely a fejlődéssel eltűnik, hanem csak háttérbe szorul, úgyhogy alkalomadtán előtérbe kerülhet. A fejlődés elméletének ezt az igen lényeges mozzanatát néhány példán fogom megvilágítani. A kisgyermek, aki kockából már szép házat, vasútat tud építeni, visszatér a kezdetlegesebb játszási formákhoz, ha nagyon kifáradt, vagy megunta a kockákkal való foglalkozást. Ilyenkor ki- és berakosgatja a dobozba, összeütögeti őket és hadonászik vagy dobálódzik velük, ahogy fiatalabb korában csinálta. Az engedelmes, jómodorú, hatéves gyermek, amikor beteg, sokszor rakoncátlan, válogatós és önfejű lesz, akárcsak kétéves korában volt. Ezt az átmeneti visszafejlődést mindannyiszor megtaláljuk, valahányszor a legelőnyösebb életfeltételek — akár szakaszosan ismétlődő — csökkenésével állunk szemben, tehát kimerültség, betegség, részeg- ség, -kétségbeesés- esetében, amikor a vitalitás nem áll a legmagasabb fokon. Ezt a jelenséget naponta átéljük álmaink- ban, élményeinknek ebben a csökkentett létében, álmainkban gondolkodásunkat nem a külvilág törvényszerűségeire berendezkedett bíráló megfontolás vezeti, hanem a lehetetlenségeket természetesnek tartó, mindent megelevenítő, csodás átalakulásokban bővelkedő szemlélésmód, melyben érzelmi tényezők, például szorongás, tehetetlenség, stb. uralkodnak. Álmaink a kisgyermek fantáziáját vezetik elénk. A részeg ember viselkedése a társadalmi rendbe beilleszkedni nem tudó, heves, kötekedőkedvű, túlzott önérzetű és ugyanakkor AZ EGYÉiNI FEJLŐDÉS LÉLEKTANA 27
