Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - II. Az egyéni fejlődés lélektana
ELMÉLETI RÉSZ hanem a minden magatartási formában résztvevő hajtórugónak, amely a fejlődés során mindinkább veszít uralkodó jellegéből. Minden magatartás többé vagy kevésbbé lehet ösztönös. A magatartási területek differenciálódásuk során egyre távolodnak egymástól és az ösztönös élettől. A fejlődésük további fokain egymással — bár egyre bonyolultabb módon — kapcsolatban maradnak és az akarati jelenségek formájában kölcsönhatásba lépnek. (Lásd a VII. fejezetet.) Ez a felosztás kifejezésre juttatja, hogy minden magatartási megnyilvánulás hajtóerői a törekvések és a szükségletek. Mindegyik területen találunk ösztönös és akarati formákat. Lásd a VI. fejezetet.* A négy magatartási terület nem választható el élesen egymástól, határaik elmosódnak és jelentkezésükben állandó kölcsönhatás mutatkozik, annál is inkább, mert az értékelő magatartás, mint érzelmeink és akaratunk foglalata, minden más megnyilvánulásunkban kisugárzik. Megkülönböztetésünknek az a jelentősége, hogy elméleti és gyakorlati szempontból kezelhetőbbé válik az emberi magatartás sokféle problémája. Ebben az értelemben beszélünk a továbbiakban érzékelő, cselekvő, értelmi és akarati vagy értékelő magatartásról. Az egyes magatartási területek a fejlődés különböző szakaszaiban különböző formát mutatnak. Közös vonásuk, hogv kezdetlegesebb fokon valamennyien közelebb állnak az ösztönszükségletekhez és törekvésekhez, mint a kifejlettség állapotában. Ösztönös cselekvésen a fegyelmezetlen, szükség* Felosztásom összhangban van az általánosan elfogadott élettani felosztással, mely a kp. idegrendszernek (a magatartás kormányzó szervének) két főteljesítménycsoportját különbözteti meg, az érzékelést és a mozgatást. Pszichológiai szempontból ezt még ki kell egészítenünk az értelmi és az értékelő magatartással, melyek közül az értelmi az érzékeléssel mutat bizonyos rokonságot, amennyiben mindkettő a világ megragadására iránytű, az értékelő magatartás pedig annyiban függ össze elméletileg a mozgásokkal, amennyiben mindkettő a világ alakítására tör. Az egyszerűsítések kedvelői tehát felosztásomban két magatartási alapforma kifejtését is megpillanthatják. 26
