Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - II. Az egyéni fejlődés lélektana
AZ EGYÉNI FEJLŐDÉS LÉLEKTANA mazkodása által oldódik szét. így tanulja meg a kisgyermek elválasztani a maga ösztöneit a külvilág tulajdonságaitól. Öntudatának kifejlődésével együtt élesedik a világ ismerete. Az egyre inkább részletező észrevevést és az egyre ügyesebb és kitartóbb cselekvést a tapasztalatok gyűjtése és a fantázia uralmát felváltó kritikai gondolkodás kíséri a fejlődés útján, így alakulnak a gyermek cselekedetei a szükségletek indította puszta mozgástörekvésekből a követelményekhez szabott munkává, alkotó ügyességgé. A gondolkodás egyre nagyobb szerephez jut, elsősorban az ismeretek gyűjtése, majd a bírálatuk és végül az értékelésük. A gondolkodás még rohamos lépésekkel fejlődik, amikor az érzékelés és az ügyesség fejlődése már csak jelentéktelen tökéletesedés. Kivált az elvont gondolkodás és a rendszeresen alkotó fantázia késői termékek. A serdülés előtti gyermek tudásvágya és önbizalma a serdülőkorban a kétségek viharán jut iát, amelyben megszilárdul az ösztönélet fölé kiépülő tudatos értékelés vezette akarat, ami lehetővé teszi, hogy a jellem kialakulásával érett emberré váljék. Az ösztönszükségletek és törekvések tehát a magatartás legkezdetlegesebb állapotát tárják elénk. Ebből fejlődik ki egyrészt a külvilág tulajdonságait megragadó érzéki észre- vevés és a gondolkodás, másrészt mozgások és alkotások alakjában a cselekvés, végül a serdülés korában pedig az értékelő akarat. Ilyenformán az emberi magatartás fejlődésében a következő területeket különböztethetjük meg. Minden magatartás kezdetén az ösztönélet áll a maga szükségleteivel és törekvéseivel. A magatartásnak ebből az ősi állományából fejlődnek ki előbb az érzéki észrevevés és a mozgásos cselekvés, majd az értelmes gondolkodás és végül az értékelő akörül. Ez a négy magatartási terület az ösztönélettel lazább vagy szorosabb összeköttetést tart fenn, aszerint, hogy milyen fejlettséget mutat. Mennél inkább uralkodnak az ősi szükségletek és törekvések, akár az érzékelésben, gondolkodásban, a cselekvésben, vagy az értékelésben, annál kezdetlegesebb fokúnak mondjuk a magatartást. Az ösztönéletet tehát nem tekintjük a magatartás egy külön formájának, 25
