Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - II. Az egyéni fejlődés lélektana
ELMÉLETI RÉSZ dást vonja maga után. Az eltávolodás lehet elidegenedés vagy rajongó tisztelet, de mindenesetre magárahagyatottságot jelent. Az ifjú az élet minden jelenségét értékelni próbálja. A serdülő örök nyugtalanságban é.l. gyakori kóborlásai során a természetben keres enyhülést, ahol zavartalan~eímélkedései irány tálán törekvéseinek bizonyos megnyugvást nyújtanak. Odaadási szükségletei vallásos nyugtalanságban jutnak kifejezésre. A nemes eszmék a viselkedés ügyetlenségével, darabosságával, zavaros félszegségével járnak együtt és súlyos összeütközéseket idéznek elő. A serdülő fokozottan érzékeny. Magára vonatkoztat olyan jelenségeket, melyeknek semmi jelentőségük sincs. Az érzéki fantázia élénk látomásokat, álmodozást idéz elő, ami az ifjút napjainak "nagy részében elfoglalja. Ez az élettől való idegenség a serdülő kor ^ végén feloldódik, az. ifjú megtalálja eszmeit a hivatásában, ____a barátaiban és a szerelembem A társadalmi elhelyezkedés és a kötelességtudás megadják az ember életének összhangját. A kifejlődés utolsó nagjTTzakaszában az egyéniség kialakulása .megy végbe. A világ tel jességének áttekintésére az értékelő magatartás teszi képessé az ifjút, kinek érzéki fantáziája és lángoló megértésvágya az élet átértett akarásába és hivatásának célkitűzésébe torkol. A vázolt fejlődésrajzban feltűnik, hogy a fejlődéssel járó differenciálódás mind nagyobb egyéni különbségek kialakulására ad alkalmat. Míg a csecsemők viselkedése annyira egyforma, hogy némely kóros visszamaradottságot is csak későn lehet felfedezni, addig a kisgyermekekben már feltűnhetnek bizonyos egyéni ügyességek. A serdülő kor előtti gyermek értelmi képességei rendesen már következtetni enged- , njjk a felnőtt intelligenciájára, míg az emberi jellem a maga rendkívüli sokféleségében csak a serdülőkorban alakul ki. (Lásd a VII. fejezetet.) Nézzük, hogy a vázolt fejlődésvonalból miféle szempontok adódnak az emberi magatartás áttekintő felosztására nézve. A primitív ösztönéletben az egyén és a külvilág osztatlan egysége mutatkozik és ez az együttes az érzéki észrevevésnek és a mozgásoknak a külvilág határozmányaihoz való alkal24
