Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - II. Az egyéni fejlődés lélektana
ELMÉLETI RÉSZ gyermek felfedezi önmagát, mint a történések egy tényezőjét. Amit végrehajtani képes, azt minden alkalommal produkálni kívánja. Érzelmi kifejezései hevesek, szükségleteinek fokozódása kitörésekre vezethet, melyek minden addigi tapasztalatot hatályon kívül helyeznek. Pillanatonként ingadozik a magatartása és akit éppen megölelt, már megüti a következő percben, ha az nem teljesít egy kívánságot. Nevetés és sírás percenként változhatnak. Ebben a korban az énnek és a külvilágnak szoros, osztatlan kapcsolata áll előttünk. A gyermek mozgásai ügyességekké fejlődnek, megfigyelése nagyobb összefüggésekre terjed ki, emlékezete élesedik, gondolkodása fejlődik. Érzelmi életét még mindig a szükségletek pillanatnyi egyensúlya kormányozza. Az ötödik életév körül bizonyos fordulatokkal találkozunk. A gyermek a külvilág korlátáit kezdi megismerni és lassan mintegy szembehelyezkedik a világgal. Mozgásai alkotásokra irányulnak, rajzai ábrázolókká válnak a kisgyermek szimbolikus vonalaival szemben. Nem a kockák összeállítása, hanem háznak, toronynak építése ösztönzi. Az ismeretszomj nem ismer határt, a gyermek tanulni, mindent befogadni kíván. Felfedezi, hogy a dolgok közötti összefüggések nem önkényesek, hanem törvényszerűek. Szükségleteit mérsékeli és a felnőttek világához igyekszik alkalmazkodni, kialakul benne a társas szellem. A játékban nemcsak előír, hanem szabályokat is hajlandó betartani. Felébred benne a kötelességtudás és az erkölcsi állásfoglalás. Játékban, foglalkozásban sokkal kitartóbbá válik a gyermek, nyugodtabb lesz és órákig képes egy helyben üldögélni. Ebben a korban válik éretté arra, hogy az iskolába kezdjen járni. Ezt a kort tehát a realitások felé való fordulás jellemzi. A mozgási cselekvések alkotásokat céloznak, az érdeklődés ismeretekre, a dolgok törvényszerűségeire irányul. Az ösztönök fegyelmezése lehetővé teszi a társas életbe való beilleszkedést. Újabb fordulatot jelent a 9—10. életév. A mese nem érdekli többé a gyermeket, aki a valósághoz akar közelebb
