Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
III. A nyert anyag feldolgozása
tanban, éppen e tudomány fiatalságánál fogva, még hosszú ideig fenntartható. Véleményem szerint, ha a tényekkel valóban szembenézünk, akkor Radó eredménye átfogalmazásra szorul. Mit jelent a fizikai determinizmüs? Alapjában véve a jövő előrelátását.21) De vájjon ugyanezt a kiszámíthatóságot, előremegmondhatóságot jelenti-e a pszichoanalízisben is? Nem, senkinek sem fog eszébe jutni, hogy egy páciens álomtartalmát előre megjövendölje.22) Valami hasonló észlelhető a statisztikai fizikában, ahol a kiszámíthatóság már nem az egyes mikrokozmikus történésekre, hanem csak a halmozott történések eredményére vonatkozik. Az egyes eredmények nem egy előreláthatósá- got árasztó törvény értelmében folynak le, hanem egy szabad lehetőségi körzeten (Spielraum) belül (Kries). A pszichoanalízis determinációgondolata, jól szemügyre véve, ehhez a lehetőségi-körzet felfogáshoz sokkalta közelebb áll, mint egy egyértelműen kényszerítő törvény elgondolásához. Csak éppen, hogy ez a lehetőségi kör minőségben specifikus a lélek számára és más minőségű lehetőségi köröket nem tűr meg maga mellett; ez a lehetőségi kör (Spielraum) volt az, amelynek minőségét az „értelem“- névvel illettük. Minden lelki történés az „értelmesének lehetőségi körén belül zajlik le; a lehetőségi körhöz való tartozás vagy közvetlenül leolvasható vagy az analitikus módszer segítségével fedhető fel. (Itt az „értelemének implicite ismét egy definíciója adódik). A lélek folytonossága lehetőségi körök halmazatain halad tovább. Hogy több lehetőség megengedése az értelmesnek lényegében velejáró sajátossága, az abból a szerepből is látható, amit a „lehetőség“ egy másik, az „értelmesét tárgyává emelő tudományban játszik: a logikában. A modern logika itt is szakított a régi állásponttal, hogy t. i. logikával a valóságot megérinthetjük. A logika csak lehetőségeket állíthat fel, melyek között választania nincs módjában. Azt állítottuk, hogy valaminek a „pszichoanalitikus értelme“ az egyén lelki folytonosságába való beilleszthetősl) Bridgman, id. mű.; Frank: Das Kausalgesetz und seine Grenzen 1932. «) A lélek történéseit, mint az előremegmondhatósági elv akadályát kiemelte Bohr, idézve Frank után. Ezzel szemben a cselekedetek nagy valószínűséggel megjósolhatók annyiban, amennyiben az ismétlési kényszer hatáskörébe tartozó jelenségekről van szó, — a karakter „me- revség”-e vagy a jellemtelen ember félrelépés-sorozatai is innen erednek. 54
