Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
III. A nyert anyag feldolgozása
séggel egyenlő. Ebből az állításból három követelés adódik: az első az „analitikiísan értelmes“ területének, a második az „analitikusan értelmes“ fogalmának elméleti elhatárolása; a harmadik azoknak a feltételeknek a megnevezése, amelyek ennek az értelemnek a felismeréséhez szükségesek. Az utóbbi kérdésnek külön fejezetet szánunk. Állításunk szerint „minden“, ami a pszichoanalitikus helyzetben adódik, analitikus anyag, azaz értelmezhető. Nehéznek látszik az értelmesség kérdése egy jelenség-csoporttal szemben, amely a testiek és lelkiek határán helyezkedik el: az ösztönökre gondolunk. Az óvatos és teória- mentes álláspont szerint az ösztön értelmezhető alapja lehet egy szándéknak, maga azonban az értelmesen kívül esik; értelmesnek csak a vágy-oldala felé mondható. Az elméletet is belevonó álláspont már bővít ezen a megszorításon. Amennyiben Freud az ösztönt mint az élő szervezetnek a törekvését fogja fel, amely egy korábbi állapot felidézésére irányúi, módszertani szempontból éppen azt érte el, hogy a személy folytonossága nem szakad meg és az ösztön az értelmes lefolyások közé besorolhatóvá válik. Az ösztön, helyesebben a halmaz-énben lévő reprezentánsa, az analitikus előfeltevés e kibővítésével, a személy folytonosságát igyekszik kényszerszerűen megóvni és ez a szándék éppen ezért „érthető“. Röviden utaltunk már a lelki alakulatok egy más fajtájára, amely az első pillanatra ugyancsak nehézséget látszik okozni: a szimbólumokra. Azt is mondottuk, hogy a filogenetikus folytonosság az, amely megértésüket megkönnyíti és őket értelmezhetővé teszi. A folytonosságfogalom bizonyos tágításával így a szimbólumok megértésének is megvan az előfeltétel-alapja. A szervi betegségek analizálhatóságának, azaz értel- mességének nehéz határkérdéseiben ugyancsak a lelki folytonosság elvére támaszkodhatunk. A betegség-csírák betörése a szervezetbe ott élettani folyamatokat indít meg és a lélek erre értelmes módon felelhet. Mindez azonban a betegség intra-individuális determináltsága mellett éppoly kevéssé bizonyító, mint az ötletek, amelyek idegen témához kapcsolódva néha életbevágó komplexumokat érintenek, mitsem mondanak a téma keletkezéséről. Természetesen elvileg a determináltság ellen sem bizonyítanak, — bár az én nézetem az, hogy amit a szervi megbetegedésekből 55
