Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés

II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés.

1. Mindent kimondani. A figyelem szerepe.

Az emberi lélek leírt tagozódásából tudatosra és tudattalanra következik, hogy az ember, akit lelke valódi tartalma felől egyszerűen kikérdezünk, nem tud kielégítően felelni. A pszichoanalízis szükséglete tehát olyan módszereket követelt, amelyek mélyebb behatoláshoz juttatnak és azt is felszínre hozzák, ami a metodikailag kifogástalan önmegfigyelés elől szükségszerűen rejtve marad.

A történeti megindulást egy bécsi orvosnak, Breuer- nak, az eljárása adta, akinek egy hisztériás betege napról- napra újra előidézett hipnotikus állapotában életének tudata számára elfelejtett emlékeit mondta el és ez elmondásokkal betegségi tüneteit mintegy levezette. Ez az ú. n. „kathartikus“ eljárás Freudot egy oly módszer megteremtésére ösztönözte, amely éber állapotban is módot ad a mélyebbre hatolásra és a lélek tudattalan rétegeinek feltárására. Ez az a módszer, amelyet — részben eltorzító leegyszerűsítéssel — a „szabad társítás“ módszerének neveznek. E leegyszerűsítés, névben és elgondolásban, nemcsak fogalmi zavarokat okozott: már ezért is érdemes a „szabad társítás“ módszerének alapjait szemügyre venni.

Van a pszichoanalízisnek egy eszmei előfutár ja, amelyről „Az analitikus technika őstörténetéiben Freud is meg- emlékszik.2) Egy írói ötletre gondolunk, — megvalósítására csak a legeslegújabb irodalomban került a sor. Bőmének egy 1823-ból származó cikkében, — amely ezt a sokatigérő címet viseli „Die Kunst in drei Tagen ein Originalschriftsteller zu werden“ — a következő nevezetes sorok olvas- *)

*) Gesamm. Schriften, VI. kötet, 150—151. o. — Bőmének itt idézett tanulmányára dr. Dubovitz Hugó hívta fel a figyelmet.

13