Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral
43 az ajakak a szopómechanizmushoz tartoznak.1 Az ajak bőre, nyákhártyája és izmai már az első napokban oly tökéletesen érzékenyek, mint amennyire a többi testrészek nem azok. A gyermek megérzi ajkának legcsekélyebb megérintését is, és iziben fej- és ajakmozdulatokat tesz, hogy az érzékelt dolgot a szájába vehesse. Roppant érdekes, bogy a gyermek e korban nemcsak akkor tudja érzékelni a tárgyakat, ha azok ajkával közvetetlenül érintkeznek, hanem ha attól bizonyod tá- voldágra vannak is. A külvilág érzékelésének ez a magaáabb módja — a távolból való érződ — az ajak és az arc hőérzése útján fejlődik tovább. A következő kísérletet végeztük. Egy 2—4 hetes leánykát vizsgáltunk, miközben egy melegvízzel telt palackot tőle bizonyos távolságra helyeztünk el. A gyermek megérezte a meleget és arcát a palack felé fordította. Közben élénk fej- és ajkmozgásokat végzett, hogy megkeresse a hőforrást, melynek fekvését helyesen határozta meg és amiről feltétlenül meggyőződhettünk, ha a meleg palack helyzetét megváltoztattuk. Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyermek nem vette rögtön észre a közelében levő meleget, hanem csak 2—3 perc múltán. S amikor már érezte a meleget, élénken kutatott a helyes irány után. Ugyancsak világosan látszott az is, hogy az egyszer felébresztett figyelem bizonyos ideig tartott, úgy hogy a máshová vitt palack helyét hamarább észrevette, mint a legelső alkalommal. Az ajak és az arc tapintóérzésével együtt tart ugyanezen részek izomérzékének a fejlődése. Ezen párhuzamos fejlődés által tanulja meg a gyermek azt a fontos tapintó eljárást, hogy bőr- és izomérzékét egyszerre használja. Angol pszichológusok «aktiv tapintás»-nak (activ touch) nevezték ezt el. Ez az eljárás abban különbözik a közönséges tapintástól, hogy a cselekvőalany nem elégszik meg a passzív-szereppel, nem várja, míg a külső tárgy őt. érinti, hanem eléje megy annak, ami által a külvilággal való érintkezések száma jelentősen szaporodik. A tökélete dedett tapintásnak a kifejlődése olyan fontos szerepet biztosít az élet első napjaiban az ajaknak és a szájnyílásnak, hogy a gyermek még sokáig megmarad a 1 Genzmer : Untersuchungen über die Sinneswahrnemungen des neugeborenen Menschen. Halle, 1882. p. 17.
