Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

44

tapintásnak e — különösen a felnőtt szempontjából — nem j ; éppen kényelmes módja mellett. Még akkor sem hagyja abba ezt a gyermek, ha már a keze — az embernek ez a hatalmas szerszáma — válik az aktiv tapintás szervévé. Még akkor sem szűnik meg a gyermek az ajkával és a szájával utánavizsgálni, amit a kezével már megvizsgált, sőt gyakran teljesen mellőzi a kezét és a megtapintandó tárgyat egyenesen a szájához viszi. Az ajka és a szája segítségével állapítja meg a kicsi gyermek a tárgyak fizikai tulajdonságait, keménységét, lágyságát, simaságát, érdességét valamint hőfokukat is. Szóval mindazokat a sajátosságokat, melyeket később maga is, a felnőtt is az ujjai segélyével határoz meg.

Mondhatjuk, hogy a vizsgálat tárgyává tett életkorban a gyermek nyelve, ajkai és a határoló arcrészek a külvilágról való tapintó érzékelés kizárólagos szervei. A harmadik hónap végefelé tökéletes fejlődést mutat ez a szerv, amelyik abból az ügyességből látszik a legjobban, mellyel a gyermek a tárgyakat az ajkával megfogja. De a születés utáni első órákban és napokban tehetetlenség sőt az emlő megkeresésére való képtelenség vehető észre, míg végre mégis megtanulja azt a csecsemő. Hasadt ajakkal született gyermekek is megtanulnak hosszas próbálgatások után szopómozgásokat végezni, miközben fél ajkukat használják. Az aktiv tapintás észrevehető a gyermek egész testén, bár nem nyilvánul olyan erősen, mint az ajkak környékén. Létezéséről meggyőzhet bennünket az a különös élvezet, melyet a pólyából való megszabadulás vált ki a gyermekből, és az erős protestálás a bepólyázás ellen. A magára hagyott gyermeknek igen gyakran sikerül kezeit karocskáit kiszabadítani a pólyából. És ez nem a puszta véletlen dolga. Ellenkezőleg annak a jele, hogy a gyermek, bár még nem tud a kezével fogni, az aktiv tapintást illetőleg már annyira haladt, hogy nagy számú mozgásai közül a sikerültek száma fölülmúlja a sikertelenekét, s a gyermek gyakrabban szabadítja ki magát a pólyából, mintsem abba még jobban belekeverednék. Az ideál ilyenfokú megközelítésénél azonban nem viszi többre a gyermek a szóbanforgó periodus alatt.

E korban az egész bőrfelület főképpen a fájdalom és a temperatura érzékelésére, vagy egyéb — erejüket tekintve a fájdalomhoz hasonló — érzések felfogására szolgál, amilyen pl. a viszketés érzete. Tapintásra úgyszólván nem szolgál e