Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

lés stb. jelenségei. Ilyen fajtájú jelenségeket figyelhetünk meg alsóbbrangú állatokon, bár egyszerűbb alakban. A polip, medúza és az infuzóriák is, ha a tartózkodási helyüket környező folyadékból már minden tápláló anyagot megemésztettek, ingerült állapotba jutnak, elkezdenek mozogni, miáltal más környezetbe, más helyzetbe juttatják magukat. Az itt említett végtelenül egyszerű mozgásokat, mint amelyek az idegsejtek ingerültségéből származnak, automatikus mozgásoknak nevezik (pl. a lélegzést).

Iparkodtunk az ideges jelenségeket lehető alapossággal megmagyarázni, hogy annál élesebben és világosabban elválaszthassuk az idegi működéseknek azt a csoportját, melyeket szellemieknek, pszichikaiaknak szokás nevezni. Most áttérünk ezekre a jelenségekre, és törekszünk mindent fölsorolni, amit a parányi lélek tartalmaz, amire' képes, és egyúttal jelezni fogjuk azt is, amire még képtelen. Már az épen világrajött gyermeknek is van ízlés és szaglás érzéklete, vagy ízlesi és szaglási megismerése,1 s képes ilyen irányban figyelni is, t. i. képes a megismerési működésnek nagyobb erőt kölcsönözni. Meggyőződhetünk erről a következő megfigyelésekből és kísérletekből. A gyermek nemcsak hogy megismeri mi az édes, sós, keserű, savanyú, hanem megfelelő mozgásokkal reagal is ezekre. T. i. az édeset szopja, míg a keserűt, savanyút, sósat nem szíveli, s iparkodik~a neki kellemetlen anyagokat a szájából eltávolítani. Ebben azonban még nem lehet kétségtelenül pszichikai működést látni, de Preyer következő kísérlete pozitív módon megoldja a kérdést. Preuer fia a szü- letése utáni második napon szívesen megitta a vízzel hígított teKentejet, míg a negyedik napon már nem akarta azt el- fogadnil megosúierlö ä Tej minemüségét És ez az eleinte gyönge megismerés napról-napra világosabb lett és evvel együtt haladt lápéáről-lépéáré az erőáödéáe éá növekedeáe annak, amit az akarat kezdetének nevezhetünk. A negyedik napon világosan megösmerte a tejet, akarata elég erős volt és vonakodott a kínált tejet meginni. Ez a példa egyúttal ért1 A «megiómeréó» szót úgy itt, mint más helyütt Ribot nyomán használjuk, még pedig a legtágabb értelemben. T. i. úgyis mint öntudatelőtti (protoplazmatikus), valamint mint öntudatos megösmerést, (Ribot: La physiologic des sentiments. Páris, 1896 p. 3.)

Sikorsky-Tas-Varsányi: A gyermek lelki fejlődése.

3