Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

m

időben akadály nélkül föl tudjuk használni az összes tapasztalatokat, az előbbi szellemi fejlődésnek összes gyümölcseit. A fejlett szellemnek ezen kiforrott emlékezete a gyermekkorban csaknem elérhetetlen. Minél nagyobb a gyermek szellemi fejlettsége, annál gyakrabban használja az emlékezés ezen módját. Tehetséges emberek csaknem kivétel nélkül az asszimiláló emlékezést alkalmazzák. Rendesen azonban az emberek nem csak ezt a legtökéletesebb formát, hanem az egyszerűbb emlékezési módokat is használják, amiáltal természetesen az egyéni fejlődés valódi előhaladása, nevezetesen a megismerés előhaladása szenved. Ilyen emberektől gyakran halljuk, hogy ez a gondolat vagy az a dolog nem is jutott volna az"eszükbe, ha bennök abban az időben a képzettársító emlékezet működött volna. Az ilyen emberek rendesen különben okosak, abban a percben azonban, amikor rá kerül a sor, semmi sem jut eszökbe és gyámoltalanok.

A képzettársító emlékezetről való kísérleti kutatások váratlan és egyszersmind nagyon érdekes tényeknek egész sorozatát adták. így pl. A. Binet-nek és V. Henri-nek megfigyeléseiből kitűnt, bogy a gyermekeknek a szavakra való emlékezése nagyon különböző, a szerint, bogy a szavak értelmes mondatot alkotnak-e, vagy pedig semmi logikai összefüggés által nem kötött, tetszésszerinti összefüggésben, tanultainak meg. Az előbbi esetben az emlékezet huszonötször oly erős, mint a másodikban. Ez megmutatja, hogy mily fontos szerepe van a képzettársításnak az emlékezési folyamatban. A képzettársítási emlékezetnek jelentősége és lényege különösen a gyermekek megfigyelésében lép világosan elénk. Mint ahogy már említettük, gyermekek az emlékezés eme ' módjában ke- vésbbé gyakorolják magukat, mint a felnőttek, és mégis mutatja a gyermekek szellemi fejlődésének menete, milyen fontosak rájuk nézve a képzettársítási gyakorlások., Ezek a gyakorlások a szemléleti oktatás lényeges részét alkossák, amelyekben a szavakkal történő magyarázat képek megmutatásával köttessék össze, mert ez a látás által szerzett benyomásokat a hallással szerzett benyomásokkal együtt nyújtja.

Nagyon tanulságosak továbbá azok az újabban ismert tények, melyek fölvilágosítást adnak arról, hogy képzettársítások tartóssága a könyvnélkül való tanulás beosztásától függ. Dr. Adolf Joát erről a göttingeni phisiológiai intézetben ér-