Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

tések) szükséges élességének és erejének eléréséhez tartós gyakorlás kell. Ennek következtében a rendszeres szellemi munka is még megterhelő, mivel a gyermekek a szellemi munkához és az ismeretek elsajátításához szükséges különféle eszközöket és fogásokat nem ismerik.

Az észrevételnek szövevényes szerkezete, a benyomások megőrzése és fölelevenítése az embertől nagy szabatosságot, rendet és rendszerességet kíván, mert csak ilyen feltétel alatt lehetséges rendíthetetlen erős észrevétel és a benyomások többé vagy kevésbbé szabatos fölelevenítése. Nem ok nélkül hasonlítják az emlékezetet a könyvtárhoz, melyben a kívánt könyvet csak akkor találhatjuk meg, ha a könyvek rendszeresen csoportosítva, rendesen felállítva és rendben tartva vannak, és a melyben máskülönben valamely könyv megtalálása csaknem lehetetlen.

A benyomások felfogásának és megtartásának különböző módja szerint az emlékezetnek bárom csoportját lehet fölállítani (Latham).

1. A gépied emlékezet, vagy a dplgok emlékezete, amely főképpen a gyermeki korra jellemző, abban áll, hogy a benyomásokat közvetlenül abban a formában őrzi meg, amelyben szerezte. Az emlékezet ezen módjának legközönségesebb példája a könyvnélkül való tanulás, mely bírálat és gondolkozás nélkül történik. (Ebbinghaus eljárása.) Ekkor vagy úgy tanulnak, hogy — abban az esetben, ha a tanulónak egy megbatározott részt többször felolvasnak — a figyelmet főképpen a hangra összpontosítják, vagy arra törekesznek, hogy a lapot és azon a könyv megfelelő helyeit az emlékezetben megerősítsék vagy többször hangtalanul ismétlik a megfelő szavakat a megadott sorrendben. Az első esetben kiváltkép a hallási, a másodikban a látási, a harmadikban az izomérintő emlékezetet használják. Az ilyen tanulás az állati emlékezetnek felel meg. Ilyen esetben a tanultak felelevenítése mindjárt lehetséges, mihelyt annak bármelyik része, valamelyik sornak egy tagja az öntudatban fölmerül. A föltámadó rész úgy hat, mint valami jeladás, mely az egész munka ismétlését kívánja, így könnyíti meg az előmondás, vagy egy mondat kezdésére való emlékezés a könyvnélkül való felelést. Másrészről azonban a kérdés föltevésformájában történő valamely változtatás megnehezítheti vagy teljesen lehetetlenné teheti az emléke-