Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral
112 a gyermek ez alkalommal izom- és tapintóérzéke által vezettette magát. Mikor a gyermek körülbelül egy éves lett, maga kezdett enni, kanállal, félig folyékony (dara) és azután egészen folyékony eledeleket. Figyelemre méltó volt ekkor, hogy a kis leány már az első kísérletnél nagyon tisztán és rendesen evett és — ami kisgyermekeknél általában meg szokott történni — sosem kente be arcát a kanállal. Maga az' evés mindenekelőtt nagyon lassan történt, mert minden mozdulatnak jól meggondoltnak és kimértnek kellett lennie. A gyermek jól szemügyre vette a teli kanalat, csendesen emelte ajkához és ajkával oly ügyesen gyakorlatozott, hogy a mozdulatok szabatossága és az eljárások célszerű volta szemmellátbató volt. Az egyedül való evés első kísérlete után többé nem akarta a gyermek megengedni, hogy etessék. Habár a munka ez alkalommal neki meglehetős nehéz volt, legyőzte a nehézségeket, nem rakta le a fegyvert, hanem folytonosan ugyanarra a szabatosságra és rendességre törekedett. Csak ritkán történt meg, hogy a gyermek — nagyon el lévén fáradva — nem fejtett ki ellenállást, hogy más etesse. Mivel a magában való táplálkozás nagyon lassan ment, és így az éhséget eleinte csak kevéssé csillapította, azt lehetett volna hinni, hogy a midőn nagyon éhes volt, könnyen lemondott volna arról, hogy maga egyék. De ez nem így volt. Az az élvezet, hogy saját kezéből ehetik, saját igyekezete által csillapíthatja éhségét, igen nagy volt bizonyára, és a fáradságok eredménye a gyermeknek szemmelláthatólag erkölcsi megelégedettséget nyújtott. Világos, hogy a gyermek ezen gyakorlások által nagy előmenetelt tett az izom- és tapintóérzetek kifejlesztésében, úgyszintén a megfigyelésekben és mozgásokban. Ez az állítás azzal is bizonyítható hogy a gyermek (kétéves kora kezdetén) nagyon szerette, ha golyócskákkal dobálták. Ennél a játéknál a fő öröme az volt, hogy meghatározza azt a helyet, amelyet el kellett találni ; villámgyorsan mozgolódott, helyezkedett. Nemsokára egy másik vonás is mutatkozott, amely a jelenségek ugyanazon kategóriájába tartozott. A kicsinek öröme telt abban, hogy szemmértékkel meghatározza a tárgyak nagyságát, és ezt a nagyságot a kezecskéivel megadja. Mikor ezt észrevettem, kihasználtam egyszer az alkalmat és megmutattam neki a tükörben magamat és őt egymásmelleit állva, s figyelmez-
