Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
B) Az összehasonlító lélektan alaptényei
12 ben támadó hatásait hivatottak földolgozni. Az elsőket tehát az objektiv szintézis, az utóbbiakat (az elülső assz. középpontokat) a szubjektív analízis, szervének kell tekintenünk. Az elülső és hátsó asszociációs középpontok kombinált tevékenységé szükséges föltétele a 'tudat és akarat létezésének. Az embernél ezek a centrumok erősen kifejlődtek és az agy térfogatának Va-részét, teszik (Flechóig), mig az állatoknál csak jelentéktelen részei az agytömegnek. Az ember tehát már agyának berendezésénél fogva is gondolkodó lény, míg az állatok főképpen látó, halló, ázagló éá a legkevéábé gondolkodó lények. 2. kép. A gerincesek agya. a, b, c, d, c az 1. képen ábrázolt részek oldalnézete. A a halak, B a hüllők, C a madarak, D az emlősök, E az ember nagyagya. 2. Állatlélektan. (Zoopszicholócjia.) A legalsó fokon a lelki működések nem választhatók el a fiziológiai működésektől. Sőt többnyire meg sem lehet azokat különböztetni. Ezen a téren még alig történtek kísérletek (Veiworn : Psycho-physiologische Protistenstudien), amiért is a legalsóbbrangú élet tágas birodalmát (Protozoa, Coelente- rata, Echinodermata) figyelmen kívül kell hagynunk. Tekintsünk hát a magasabbrendű állatokra és álljunk meg az állati élet egy-két példájánál, amelyeken erősen és világosan kidomborodnak a pszichikai jelenségek. %
