Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

I. Rész. Táplálkozás. Tápszerek. Életrend - A gyógyszerreli gyógyítás, és a vizgyógymód élettani alajpa

73

újból még pedig nagyobb erővel s veszedelmesebb alakban üt ki, a torokban, orrban foglal helyet, s ha az itt elkövetett rombolás után sikerül hatástalanná tenni, utóbb talán évek múlva a homlokon, a test különböző részein mint undoritófekély jelenik meg, s éjjeli csontfájdalmakkal kinozza az úgy is elerötlenitett beteget.

De maga a gyógyszer a higany se sokkal jobb a betegségnél, melyet vele gyógyítani akarnak, mert hosszasan hatva a testre, a bujasenyvhez hasonló rombolást követ el rajta — először is a száj nyákhártyai meggyu- ladnak, az iny puífadt lesz, könnyen vérzik, a szájból büdös nyál folyik, a nyelv felpuffadt annyira, hogy alig tér a szájban, vagy ezen előjeleknél megfészkeli magát a testben, s azt éveken át kornyadózó állapotban tartja.

Lehet-e hát a higanyról egyebet mondani mint azt, hogy a bujasenyvben sok esetben használ, de soha se vagyunk biztosak, hogy a vele való gyógyitás minden esetben sikeres, és ártalmas utóhatásoktól ment leend.

Az orvosnak temérdek sok szer áll szolgálatára, melyek különböző osztályokba soroz- vák, például : gyuladásellenesek, ébresztők,