Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

I. Rész. Táplálkozás. Tápszerek. Életrend - A gyógyszerreli gyógyítás, és a vizgyógymód élettani alajpa

74

felfrisitök, csillapítók vagy lehangolók stb. és ezen osztályokból yálogat a szerint, a mint a betegség gyuladással s idegrendszer lelian- goltságával, vagy görcsös ingerültség jeleivel lép fel, és igy tovább. Vájjon e tudományos osztályozásba van-e annyi kezesség, hogy az igy osztályzott szerek gyógyhatásában kétkedni ne lehessen? Ha a tapasztalástól feleletet kérünk, az még kevésbbé vigasztalón fog felelni, mint az úgynevezett specificus gyógyszereknél.

Először is nézzük meg, hogy bánnak a gyuladásos betegségekkel? A gyuladás ellen igen régi időtől fogva, mint legbiztosabb szer az érvágás volt gyakorlatban, minthogy utána rövid időre a terhesnek s veszedelmesnek látszó kórjelek lecsillapultak. Először a homöo- paták, utánok a vizgyógyászok hagytak fel az érvágóval, mostanság pedig mindenfelé a kórházakban tettek kísérleteket, melyek arra a tapasztalatra vitték a kisérlöket, hogy az^a régi érvágó rendszer, nem hogy hasznos volna, sőt határozottan ártalmas, a mennyiben sokkal többen halnak el azok közül, kiket érvágóval, mint a kiket érvágó nélkül gyógyítanak.

Ha az érvágás ártalmas, ott van a calomel,