Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

I. Rész. Táplálkozás. Tápszerek. Életrend - C) Életrend

47

a sokat-evés szokássá válva alhasi bajokat (aranyér), televérüséget eredményez: ellenben a folytonos nélkülözésnek, minthogy ez által a vért alkotó anyagokban hiány származik, el- soványodás, kimerültség, állandó didergés, az agynak, és idegeknek hiányos táplálása, s végre vizkór, vagy süly (scorbut) lesz következése.

Minden testnek épen annyi eledelre van szüksége, mennyi képes kipótolni az anyagváltozás által származó veszteséget.

Az eledel ne legyen se nagyon meleg, se nagyon hideg, mindkettő gyuladásokat okozhat a belső részekben; azonkivül az eledel csak oly mérsékletben emészthető, melyben a szájnak sem melegsége, sem hidegsége által kellemetlen érzést nem okoz, mert a gyomornedvet, mely az eledel megemésztésére van rendelve, a nagy meleg, és nagy hideg úgy megrontja, hogy az nem lesz képes emésztési szerepét végrehajtani.

Evés közben inni kell, de keveset, hogy légyen meg az arány a hig és keményebb tápszerek között, az igen tömött tápszerből nagyon sürii tápnedv lesz, mely bajosan szivódik át a bél falain, s csak igen nehezen hatol odább, azért szükséges hát evésközben vizet inni,hogy