Szakcikk gyűjtemény

A fürdőügy fejlődése és a régi fürdőélet Magyarországon

I 34 A FÜRDŐÜGY FEJLŐDÉSE ÉS A RÉGI FÜRDŐÉLET MAGYARORSZÁGON.

A fürdéshez rendesen hozzá tartozott az érvágás és köpölyözés is, a mit mértéktelenül ésJgyakran undorító módon űztek, s nem egyszer a medence vize utálatos véres lett a sok kibocsátott vértől.

A fürdőházakra és kabinokra a legkevesebb gondot fordították. Fából valók voltak s mint Dessewffy említi «a vékonyan mázolt deszkázatok résein, hézagjain s hasítékjain keresztül bőven beköszönthet a fürdözőhöz a suhogó felvagy alszél.»

A mint pirkadni kezdett, a tyúkokkal nyugalomra térő eleink már megindultak a «savanyú víz» vagy «csevice» felé, ki ezüstből való aranyozott, ki cseh zink, ki pedig egyszerű vagy finom metszésű üvegserlegével. A kútnál kivánatos, piros csizmás parasztleánykák, vagy a kifent, kikent városi hajdú zsinórra kötözve a füles poharakat, vagy hosszú kampós bot végére erősítve, megmerítette a savanyú vízzel, vagy rézkanállal osztogatta azt szét s ezzel aztán kiki elszéledt, hogy az erdő csendjében, vagy később már a népes promenádon az előirt járkálás közben kiigya adagját. Élénk sürgés-forgás volt a reggeli ivókúra ideje alatt a kút körül. Politizáló öreg urak, «pumfhózlis lorgnettes dandyk, kezükben a kalarábé nagyságú ezüstórával, mit nem mulasztottak el a promenád végén álló napóra után igazítani», aranyfőkötős s az éjjeli papírtekercsekből kiszabadult göndörfürtű dámák patyolatokba burkolózva, kaczagó leányzók ropogós viganójukban tolongtak a kút körül és verték fel az erdő csendjét egymás egészségét tudakolva, orvosi tanácsokat osztogatva, pletykázva és politizálva. «Kurta rokolyás parasztleánykák, viháncoló cselédek is belévegyültek kőkorsóikkal az úri nép közé.» Néha feltűnik közöttük egy fekete, pápaszemes, borotvált képű alak, hóna alatt elefántcsont nyelű ébenfabottal, nincs is szükség reá, hogy zsebéből az orvosságos üvegre kötött hosszú nyelvű szignatura lógjon ki, a nélkül is felismerhető benne Eszkuláp komoly papja, ki betegeinek üterét tapintva, szúró szemeivel a vesékbe lát s jaj annak, ki panaszkodik neki, azt rögtön ellátja saját maga készítette drága poraival vagy piluláival. Délelőtt io—i i óráig tart ez a tarka kép s a mint a nap sugarai erősebben tűznek, lassankint eloszlik a vendégsereg, ki a fenyvesek hűs árnyékába vonul, hogy ott sétával vagy valami ábrándos, érzelgős könyvvel űzze el az egyedüllét unalmát, ki fürödni készül, hogy a megivott gyógyvizet teste, — kinyílván a bőr lyukacskái — jobban kiadhassa. Ott, a hol természetes meleg forrás nincsen, a vizet rendesen üstökben melegítik s olyan melegre készítik a fürdőt, a milyenné az éppen véletlenül lesz, kiki szabályozza aztán maga magának. A csodatevő kútak nagy számmal voltak, majd mindenikhez fűződött egy legenda s különösen sok volt a meddőséget meggyógyító kút.

Délben kiki ebédjéhez ült. A régi századokban sokan otthon főztek, az árendásnál csak a szegényebb nép étkezett, de már a XVIII. században Pös- tyénben, Teplicen, Bártfán table d’hőte-tal találkozunk, melyek a «szálában» folytak le s melyen előkelő urak és dámák vettek részt. Gyakoriak voltak a vendégeskedések, mert sokan otthon konyhát tartottak s különösen ha valami igen előkelő fürdővendég volt jelen, az soha ki nem fogyott a néki udvarlók