Szakcikk gyűjtemény
A fürdőügy fejlődése és a régi fürdőélet Magyarországon
A FÜRDŐÜGY FEJLŐDÉSE ÉS A RÉGI FÜRDŐÉLET MAGYARORSZÁGON. I j 3 által küldött kedvezményes ételekből, fenyves madarakból stb. Az otthon főző- ket a környékbeli uraságok és a városok, falvak népe bőven ellátta élelmi szerekkel, sőt Teplicen maguk az Illésházyak is árultak a kastélyban kitűnő bort és morva sört. Az élet nem volt drágának mondható, még a pénz hajdani drágasága mellett sem. — Bártfán a legnagyobb szobákért 40, a kisebbekért 30, egy konyháért 20 krajcárt fizettek. Füreden a legszebb szobák 30, a másod osztályúak 24, a kisebbek 13, a padlásszobák pedig 9 krajcárba kerültek. Ugyanitt az olcsóbb table d'hőte, mely állott levesből, marhahúsból 2 mártással, főzelékből sülttel, egy becsináltból, sültből salátával 18 kr., s a drágább asztalnál ugyanez az ebéd, csak még tésztával és gyümölcscsel 30 kr. volt. — Vacsora pedig személyenkint 12 krajcárba került, — egy itce asztali bor 4, ó-bor 6, somlyai 8 kr. volt, de volt még egy alsó vendéglő, hol minden olcsóbb volt. Drága csak az a szilvalészerű lőre volt, a mit kávénak csúfoltak, s a «mit a pörkölt szalonna hazájában» méreg drágán árultak. Bártfán egy parányi csészével — kenyér nélkül — 30 krajcárba került, dupla cukorral 43-be. A délután és est a társas életé volt. 3 órakor kezdődtek a «viszonos látogatások, a melyeknek se hossza, se vége, s a melyek nem igen illenek be a természet kebelébe». A látogatások után kocsikázás, lovaglás, a szabadban víg ozsonázások következtek. Sokan ismét a «szálá»-t keresték fel és a sakkjátékba, billiárdba, kártyázásba merültek el; sehol az országban annyit és oly nagyban nem kártyáztak akkor, mint Bártfán, ez azonban később betiltatott. — Víg és bús cigányzene hangzott az árnyékos promenadon, sőt egy kicsit sok is volt a jóból, a fürdőkön túlnyomó volt a víg, mulató elem, s a gyógyfürdőhöz megkívánt nyugalmat nem igen respektálták. — Az érkező vendégek szállását kora hajnalban muzsikások veszik körül és «szerencsés elfogadót» fújnak, az elmenőknek szintúgy «marsot hangoztatnak az útra». De még az érkezés és elmenetel közt sem voltak nyugodalmasok az éjszakák az éjjeli dorbézolóktól. — «Némely pajkos leventéink legénykedésből egész éjszakánként lármás török muzsikával csavarognak körül s úgy dorbézolnak a csendességre alkotott nyári éjszakákon, mintha csak maguk élnének az egész fürdőben» — mondja Des- sewffy — és atyai intéssel szól: «gondoljátok meg kedves eleven barátaim, hogy talán ti nem lesztek mindenkor oly víg kedvűek és hogy nektek is jól fog valaha eshetni az álom balzsama.» — Gvadányi is mindennap húzatta magának a nótát megtréfált cigányaival: «Mig itt fogok lenni, minden nap muzsikát, Fogtok nekem tenni, mert a magyar nótát Ti olly jól húzzátok, mint Dittersconcertját.» De ezekkel még nem volt kimerítve a mulatságok sorozata. A szezon alatt, mely májustól egész október végéig tartott, a vándor bűvészek, akrobaták für- dőről-fürdőre jártak, vándor képírók ajánlgatták ecsetjüket a mosani fotográfusok helyett a bájos hajadonok, víg társaságok megörökítésére. A kereskedők
